2009 01 havi bejegyzések

És a nap fölkelt, majd mosolygó arcával nekem édesítette a hajnalt. Jó volt mellette ébredni, az után a forró éj után hűs vigaszként csorgott végig a hátamon a boldog kinyilatkoztatás, most már nem vagyok egyedül. Aztán főztem egy kávét, de csak magamnak. No nem kegyetlen figyelmetlenség ez, tudom, ö nem iszik ebből a mára már kultúrálatlanná lett tucatlötyből. Az első cigarettát viszont együtt szívtuk el. Ahogy a füst keretezte arcom, éreztem csókját a mérgen át, és boldog voltam, mert a lényem világított. Később lágyan megmosdatott, finom, gyengéd játékossággal. Már akkor féltem egy kissé a rideg éjszakától, de ö nemet intett ajkával, s tudtam messze még az alkonyat. Napközben futkároztunk, s mikor elfáradtam csak ölébe hajtottam fejem, hogy viaszpecsétes titkokkal üdvözítsen, megmentve ezzel a bűnösöknek járó halálnemektől. De harangszóra a körénk gyűlt érintetlen természet csodái felkínálták maguk földi étel arcaként, s hogy míg lakmározunk a talpunk se unatkozzék, a szellő csiklandós tánccal szórakoztatott. Majd a végzet kínálta a délutáni programot, vágyak beteljesülését nézhettük egy üvegablakon át egészen az első öngyilkosságig. Akkor újabb cigarettára gyújtottam és megkértem, hogy mielőtt elválunk ígérje meg, hogy holnap újra elvisz a látszólagos ideák egy újabb végtelen világába. Természetesen beleegyezett. Sohasem volt az a kegyetlen fajta. Mindig nemes, a maga arany kellemetességével, úgy, hogy mindent játéknak vélt, bár igen komoly játéknak. Alkonyatkor eljött a búcsúcsók, s én titkon tudtam, hogy ma is csalódtam, mint minden nap mikor vele vagyok. A vöröslő fényben vetkőztem le, hogy testem minden apró porcikáját őrizze, míg holnap egy új életben újra együttleszünk. Így, meztelenül adtam át magam a magány ezüstös félelmének, mert most újra nélkülöznöm kell a Napot, a világ legkegyetlenebb szeretőjét, azt akit csodálok és megvetek, akiért lelkem mélyéből rajongok, s aki újra és minden éjjel megöl, hogy első sugaraival támasszon fel a boldog közös életünkbe.

ez már amúgy régi csak most eszembe jutott, hogy ebbe a blogba még nem írtam be és sztem egy jó írás

nálunk teljesen nyilvánvaló, és egyértelmű, hogy a bifiduszaktireguláriszt azoknak a nőknek találták ki, akik zöld pólóban húzogatják a kezüket a felsőtestük előtt függőleges irányban föl-le és nem tudnak fingani. namost nálunk mindenki tud fingani (anyám is, mint egyetlen nő, és nem is hord zöld pólókat) viszont, a reggeli postom után azon gondolkodtam, hogy mire van még időm, illetve mit szoktam ilyenkor reggel csinálni normál hétköznapokon. tehát felkelek, egy vödör hideg, állot, cukornélküli kávét töltök tejjel és kiülök két szál cigarettával meg zenével a teraszra, hogy megidítsam az aktivámat. ez működni is szokott, néha kicsit lassabban, de általában mindig bejön, pedig javarészt egyszer, max kétszer eszek egy nap, és nem, nem annyit amennyit más egy hétre elosztva tol be az arcába, hanem normál mennyiségű étket. ezt csak azért mondom, hogy így is működik az aktivám. de ma reggel már három napja nem volt semmilyen aktiva, pedig reggeliztem, ebédeltem, uzsonnáztam, vacsoráztam és még esti tejbepapi szopogatás is volt. (hát igen. cigi nélkül éhes az ember fia) szal nagyon megijedtem, hogy akkor bedugult a seggem luka, amit elősegítendő elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi a frászt csináljak. gondolkoztam, hogy esetleg kéne nekem is a bifiduszaktiregulárisz, de azt elvetettem, mivel se nő nem vagyok, se züld ruhám nincs, se nem huzogatom a karom magam előtt függőlegesen, és ráadásul még fingani is tudok. aztán eszembe jutott, hogy megkérdezem itt, hogy hátha tud valaki valami jó cuccost azoknak a szinesruhás férfiaknak, akik a farkukat markolásszák és tudnak fingani (lájk mí) de azt már nem volt időm megvárni. kérségbeesésemben odáig ragadtattam el magam (nehogy szétrobbantson a fekália belülről) hogy akkor egy gyenge korty kávéval elszívnék egy slukkot. (a ritkándohányzó emberek ugyanis arról számolnak be, hogy cigarettázás után gyakran kell futniuk. tudjukhová) végeredményben a slukkból sajnos egy egész szál lett és örümujjongás a tudjukhol. de csak, hogy büszkének lehessen rám lenni, a napi jó egy dobozhoz képest ma eltoltam kemény 5 szálat. és habár most egyenlőre letettem erről a leszokásról (csak legalább legyen már tavasz vagy valami, hogy futhassak vagy faszom, mert a kövérség elborít, vagy legyen minden hétköznap iskola, hogy ne üljek itthon és egyek mert a kövérség újra csak elborít.) de elhatároztam, hogy kevesebbet és ritkábban fogok dohányozni, és mostantól szigorúan semmilyen zárt helyen nem gyújtok rá, kocsmában sem, meg kávézóban sem meg semmisem. ez azért valahol eredmény, nem?

úgy ébredtem, hogy 10percig guggoltam a szobám közepén, bámultam a hangokat, hogy akkor mégis mi a tökömnek vagyok ébren, mér nem alszok, de ha már nem alszok akkor hova kell menni, vagy mit kell csinálni, vagy mér nem vagyok kurvaboldog attól, hogy felkeltem mostreggelfélhatkor. aztánpersze felfogtam, hogy megyek vizsgázni és nem php-ből mert azon már túl vagyok (kétszer). aztán ki akartam menni kv-cigizni, de rájöttem, hogy leszokom, és nem mentem sehova. elgondolkoztam hogy akkor mi a picsával üssem el az időt amim van, mert így végülis csak tusolni kell, meg elindulni, ami hajszárítással, öltözködéssel, meg mindennel együtt is csak fél óra (mer, hogy nem cigizünk és a többi…). mondom nézzünk ímélt. kaptam is a tombolaponhútól az eheti tombolámat. szép mondom. amúgy én elhiszem, hogy ezeket emberek megnyerik, mert ott van a fénykép, meg egy konkrét ismerősömnek, a valóban élő ismerősének, a természetes lánya nyert ezen egy valamit, szal én tényleg elhiszem. (amúgy meg kurvamindegy, mer ingyen van, szal…) de, hogy én nem nyerek semmit az is biztos. mondjuk a best előfizetés meg ilyen faszságok nem igazán hoznak lázba. “3DVD-válogatás”-ért nem menék fel pestre, inkább köszibazmeg, de nem kell. valami jó házimozit, vagy egy mp3-as kütyüt vagy ilyesmit esetleg… végülis a legnagyobb poén az egészben, hogy a végén mindig a kapuponthura kattintok és ott van pont szemmagasságban az hogy 40 érdekes kép. és tényleg érdekesek néha, bár nem számoltam meg, hogy 40-en vannak-e, de nem is számít. szal azokat szoktam megnézni, vagy két oldalnyit, aztán az nekem a tombolanyeremény. (nem mintha nem tudnám olyankor megnézni a linkeket amikor nincs tombolanap, csak ennek ez a módja és fílingje. ugye.)ja és nem cigiztem este. szal ma kezdődik: 3. (ööööjeszááááá)

funeral

indulás előtt egy órával anyám áll apámmal szemben, mindketten előrehajolva, hadonászóan gesztikuláló kezekkel az illendőségről veszekedve. anyám szerint a huszonegyedik században elegendő ha valaki bárhogy felöltözik, a lényeg, hogy a tisztességet megadja a történetnek, apám szerint pedig csakis és kizárólag fekete öltönyben lehet megjelenni. ekkor a gyerek beúszik a nagy totálba, fekete, oldalzsebes, katonai szabású, duplaseggű nadrágban, fekete, határőr szabású, vállerősítéses kötött pulóverben, amire felvette a fekete zakóját, mindezt fekete makkos cipőben. majd pislogott egyet a rajzfilmekből ismert szignál kíséretében és én sírva röhögtem a földön fetrengve, hogy ilyen nincs. kiccsalád
aztán az egész végeztével a nagy kajáláson ( ezt sose értettem, sztem kurva morbid dolog, olyan jólvégeztük-dolgunk-most-együnk-má-mer-megérdemeljük hangulata van… mindegy ) szal az asztalnál velem szemben egy 9millió éves feltünöen sminkelt nő ült, aki igen merész pillantásokra ragadtatta el magát, mindezt úgy hogy a  férje ott ült mellette. fogalmam sincs hogy kik ők, vagy milyen módon rohonok, de a nő annyira necces témákba bocsájtkozott, hogy komolyan megrémültem, hogy van a családban egy pedofil sorozatgyilkos aki még szabadlábon van. telepatáltam a melettem ülő, időközben topmodellé avanzsáló unokahugomnak, hogy esetleg simogassa már meg legyen kedves az arcom, hátha az öreglány hasonlóképp nincs képben a vérviszonyokkal. az aktus megtörtént, majd az új áldozat szerepére az unokahugom lett jelölve, de itt már jobbnak láttam ha feltünésmentesen távozunk én és a bombanő. naccsalád

cantante

hát. kurva sok minden történt az elmúlt időkben. halálozások, orbitális szex, hóban ordibálás, nincsmegegyvizsgámse, rejtélyes üzenetek, dögrovás és egyébb szörnyűségek, plusz a legjobb barátaimnál egyenként jön a világvégemenet élén a sátán kénköves hintaján. nagyon durvák amúgy.
viszont. viszont el lettem varázsolva.
ez furcsa, mert tényleg csak a kíváncsiság volt az egész dolog lényege. valahogy éreztem, hogy itt valaminek lennie kell ezért mondtam, hogy akkor majd ma. csakhogy én nem erre gondoltam. aszittem majd kibukik valami gázos, valami, amit nem gondoltam volna és majd nyugodtan hajthatom álomra ma éjjel a fejem, hogy hát igen, megint csak ugyanaz. de nem ez lett. hanem valami más. nem tudom, hogy mi, csak azt tudom, hogy furcsa. leginkább félelmetes. nem mondanám, hogy az a hatalmas nagy érzelem amire azt hiszi az ember, hogy az ami, mert ahhoz én egyrészt nem vagyok kompatibilis, másrészt meg még túl korán van bármihez is. és pont ez  a legrémisztőbb benne, hogy akkor miafaszvanvelem?
azóta, hogy noé felrakta a bárkára a kis állatkáit, én meg mondtam, hogy vagy a macska  vagy én, azóta nem éreztem semmit. egyrészt, mert nem volt nagyon mire fel érezni, másrészt meg mert nem nagyon engedtem. aztán most nemrég, lett volna mire fel és engedtem is, de valahogy nem akart jönni. most meg asse tudom mivan csak jön magától. de ez még bizonyára csak valami nagyon halvány történet, de mivel sokáig lapult a sötétben, most azthiszi övé a világ, mert a szárnyára ért a neonfény. hát nem. majd elbeszélgetek én ezzel a kis magammal. a lószart. nem tudom mi van, nem tudom mit akarok, nem tudom mi lesz, csak azt tudom, hogy ez most egy sakk sajátmagamnak.

kérdem én, mi a büdös picsának esik most a hó? ezzel már elkésett. december elején kellett volna esnie, hogy a sok kis törpe örülhessen a mikulásnak aki 4millió éves létére nem csúszik el a jégen és nem töri el a csípőcsontját, csak a szar diznimozikban, de ott is csak akkor ha tim elen házteteje a legcsúszósabb… meg karácsonyra kell a hó, hogy a romantikus kis párocskák kézen fogva, forralt borral tudjanak sétálni a hóeséses adventivásár-üveggömbben… most meg persze, hogy a nagy beharangozott riadalom miatt átnyaltam hétfőről keddre a vizsgám, hogy majd sztrájk lesz, meg hófúvás, meg minusz30fok, meg kitudja milyen borzalmak.. erre lesett a hó, a sztrájk elmaradt, de majd holnap, jól meg lesz tartva… az is biztos, hogy a gaskóval öt perc alatt lerendezném, hogy észrevegye már magát, hogy csókolom, de a kövesgyűrűs ujja csuklóig van a szarban… hát milyen világot élünk? paris hiltonok, meg bombatámadások, meg új elnök a szállóban, meg szarik mindenki a munkájába, meg számlalottó, meg izgi perverzitás a vizsga, meg akkora farkakkal basznak, mint a jobb lábam csípőtől bokáig… és különben is rohadjonmegalejandró…
és most kedves testvéreim, egyesüljünk a szeretetben, a világbékében, és legfőképp 16. benedekben