taps, főcím, minden.
-sokszeretettel üdvözlök mindenkit, itt a mónikasóban, mónika vagyok, igen, rólam van elnevezve a só, mer hát azér mégismár, de mi a faszt pofázok ennyit, kezdődjön is a mádiabutítás: mai témánk monnygyonle! itt is van első vendégem lázár dezsőné kolompár jolán(35). szerbusz joli. szólíthatlak jolinak?
-hát tudod, máónika elszegnyedünk. egyszerűen nem tudunk megélni bazki.
mónika felvont szemöldökkel lövelli a pillantást, hogy nekáromkodj bazmeg, nemotthonvagy.
-vagyishogy, bocsánat, de akkor se tudunk megélni. mondtam is már az uramnak, hogy hagyja a szegény unokáját, ne baszogassa már, mer mire megszületne a dédunoka, már azután nem kapnánk a szociálpolitikát.
többen összevont szemöldökkel erőlködnek, hogy kitalálják, vajon miről is lehet szó
-jó, jó, éretem én joli, de a gyerek azért attól még megszülethetne. elvégre nem a pénzért szül az ember nem?
-idefigyelj máónika. 7gyerekem van, ebből kettőt szültem én. a gizit, meg a dzsenifert. aztán, amikor megmondtam az uramnak, hogy nem bírom a hosszú faszát a pinámba, meg a seggembe se, akkor elkezdte kúrogatni a gizit. ott lett a jácint, meg a klaudia. de má akkor a gizi se bírta idegekkel, akkor jött a dzsenifer. ő megszülte a marikát, a rodrigót, meg a hoszé antóniót. most pedzené a klaudiát, de már ezt nem bírjuk eltartani, ha az is megszül máónika.
kamera nagytotálból veszi a máónika arcát amin a fogorvosoknál szokásos biológiailag lehetetlen mértékig tátott szájjal bámul, tekintetéből az ezt nem hiszem el, hogy ilyen van, keveredik a ez most egymilliómba kerül, hogy kivágják majd-dal és a ha egyáltalán kivágják, ugye kivágják? nem égethetem magam ennél lejjebb-el. közben joli, közhelyesen megigazgatja ruháját, megsimítgatja combjait, mintha lenne rajta valami láthatatlan szösz, majd a nyúlós felső nyakát erősen megragadva, felülről benyúl és a köldökéig lógó melleit megigazgatja. határozottan. erre a közönség soraiban néhányan kuncogni kezdenek, mások rosszallóan tekintgetnek a vélhetően semmibe, de a legtöbben még mindíg tátott szájjal szörnyűlködnek. vagy azér mert ezt írták ki egy kartonlapra nekik és tudnak olvasni, vagy azért mert leesett a vérfertőzés ténye. ekkor mónikának megsúgják a fülesbe, hogy a kamerák, meg a világítás, meg az egész hóbelebanc percenként 100ezer, mire a nő gyorsan reagál:
-de joli. azt tudod, hogy amit most elmondtál, hogy a férjed mit csinált a lányaiddal az bűn. azt tudod ugye?
-bűn, bazmeg, bűn. de most hogy parancsoljon az ember a viháncoló kiskurváknak. meg hát az uramnak is csak vannak szükségeltei. én ugyan nem tudom kielégíteni őket, de pézünk akkor se vót kurvára, pedig a lenke mindíg ajálgatta magát, hogy neki egyszer könyékig felnyúltak. az uram kacsingatott is vóna, csak az anyósom, isten nyugosztalja az összes pézünket a gépbe dobta, osz sose nyert a vénkurvája.
mónika látja, hogy itt már tényleg nincs mit tenni. kész, vége, holnaptól kiszel tüncivel kell együtt pózolnia valami cseszlovák stílusú ledér naptáron.
-és mégis mért szeretnéd, hogy a kormány monnygyonle?
-hát mer akkor majd a viktor fog gyünni, oszt az vissza aggya a szociálpolitikát, mer ő tuggya hogy anélkül, meg a segély nélkül nem lehet ám kurvákat fizetni. ez meg kell az uramnak, na.
-következő vendégem dávid(27), aki magát forradalmárnak tartja és szeretné elmondani a véleményét a mai magyarországról.
bejön a 48 ajtó közül az egyiken, csárli nyújork-nyújorkjára, egy 170 magas 50 kilós tarkopasz gyerek, olyan arcal, mint a frankenstejn inasának van, fogszerkezet, a szokásos, elől három, a többi 31 a tündérkének el van tévve. (kocsmai verekedés, mindekutána egy feles szilvától kötöszödős részeg lesz a gyerek) joli valamilyen okból de még bent ül, ofkorsz középen. a gyerek elindúl a jolitól leginkább jobboldali szék felé, megáll, elindul a leginkább baloldali szék felé, megint megáll:
-ájjomáfelhe. üjjön a tulsó végibe.
máónika érdeklődve nézi a jelenetet, mer a szita agyából megint kiesett hogy ez percenként 100ezer. végre sükerül a lehető legmesszebb ülniük egymásótl.
-szerbusz dávid. örülök, hogy el tudtatok helyezkedni végre, de áruld már el kérlek, hogy amikor azt mondtad magadról, hogy forradalmár vagy akkor azon mit értettél?
-hát azt amit jelent.
csend.
-jó, de mit jelent ez neked?
csend.
-hát azt hogy forradalmár vagyok. érted már mónika?
-őszintén szólva nem. mégis miben nyilvánul meg az, hogy forradalmár vagy? harcolsz? vagy hadsereged van? vagy meg fogod dönteni a kormányt egy 3millió főböl álló etióp hadsereggel, vagy mégis mit jelent neked az a gyakorlatban dávid (te pöcs * ezt csak gondolja máónika - a szerk.) hogy forradalmár vagy? kifejtenéd bővebben kérlek?
-hát, ja.
csönd.
-öööö, mondjuk harcolok is.
-nagyon jó. hogy harcolsz?
-hát mondom mindenkinek, hogy ezeket majd egyszer jól el fogom intézni. má hogy megverem őket, hogy ércsed mónika, mer látom, hogy má megint nem akarod érteni.
mónika arcán valóban átfutott valami, de az csak a pókerváltozata volt annak, hogy: én megverem ezt a tibit de most komolyan. kurvára nem erről volt szó. bevállalok bazmeg egy politikai adást, ezek meg tiszta nyomorékok. hátilyennincs.
-de, éretem. de mégis kiket akarsz megverni?
-hát a politikusokat.
csend. mónika egy cseppet idegesen:
-ühüm. más egyéb terv?
-hát vóna.
-ne fogd vissza!
-ha jó megvertem öket, majd én leszek a miniszterelnök és ott fogok feszíteni a király verdába, meg a bulák majd bukni fognak a farkamra, tövig, heh (itt most a röfögős vigyorgós hangefektet kéne karakteresen megjeleníteni, ami ugye abszurd. de tudjuk miről van szó)
-és ezek után még azt mondod magadról, hogy forradalmár vagy kiscsávó? nézzél már magadra!
-mé?! be ne szójjá má te is bazmeg! különbenmeg dávid vagyok. a mesébe is győzött a dávid. akko én is faszagyerek vagyok nem? meg ki a forrdalmár ha én nem?
mónika flegmán:
-világos. de mégis mér szeretnéd, hogy monnygyonle?
-há mer akkor nem kell megverni őket. úgyis olyan sokan vannak. na nem, mintha nem birnék el mindeggyikkel, mer a neót megnéztem, ha annak ment akkor nekem is megy. elverem mindet. de ha lemondanak, akkor meg csak simán megválasztom magam miniszterelnöknek, a bulák meg majd buknak a farkamra tövig, osz csá.
-közetkező vendégem vanda(25) aki jogi úton is be tudja bizonyítani a jelenlegi kormány illegitimitását.
a queen, we are the champion-ra érkezik egy rosszulszituált shemale, fehét műanyag, térdigszárú 20centis talpú cipőben, valami átlátszó ríkítórózsaszín ruhában, meg egy kibaszottnagy szőke parókában, vastagabban sminkelve, mint transz-parade összes felvonulója együttvéve. igyekszik középen leülni, de a dávid határozott intéssel jelzi, hogy a joli mellé kéne ülni, elvégre ha választási lehetőség van, akkor ő minnél távolabb akar lenni az ilyenektől. vanda jelzi, hogy beszophatod.
-szerbusz vanda. mi a problémád pontosan?
-szia mónika. köszönöm, hogy megkérdezted, már így a legelején. őszintén elmondanám neked a szörnyűséget ami velem történt. az úgy volt, hogyezerkilencszázkilencvenkettő december 8adikán este kint striheltem az M7es budapest felé vezető oldalán, valahol a fővárostól nem messze, nem tudnám pontosan megmondani. de azt igen, hogy 22óra 41kor megállt egy sötétkék volszvágen passzát. egy kövér pasi ült benne. gumi nélkül akarta seggbe. mondtam neki, hogy 10ezer. mondta, hogy oké. el is végeztük, de mikor oda került a sor, hogy fizessen, nem akart. azt monda, hogy ő képviselő, és hogy neki joga van ehhez, meg hogy nekem kötelességem őt ingyen szolgálni, meg hogy örüljek neki, hogy nem jelent fel, meg mégis mitképzelek, meg sok ilyen csúnyaságot mondott még. le is kurvázott mónika. képzeld el.
mónika, hátralép egyet, hogy akkor megbizonyosodjék, hogy ébren van, és ez most tényleg élesben megye. aztán eszébe jut, hogy biztos a jáksó. hagosn elröhögi magát, kétrétgörnyed benne, olyan egészséges, sohaelnemmúlónaklátszó röhögéssel adja az ívet. majd fulladozva:
-dehát kurva vagy nem, bazki?
-hát…. végülis… igen. de ez akkor is rosszul esett.
máónika csak jobban röhög, a közönség meglepetéséből felrázódva, vele nevet. mikor már csillapodni látszanak a kedélyek, mónika körbenéz, minden ajtót, hol a jáksó. nem látja sehol. gondolkozik. megnézi a kamerákat, minden a szokásos helyen, a súgóban is az előre megírt szövege. közben bemondják a fülébe, hogy a műsor percenként 100ezer, és az összeget amibe eddig került. majd az operátor (gondolatolvasó lévén) a visszafolytott röhögésen át belesúgja a máónika fülébe, hogy a jáksó nem fog jönni, mer ez éles. törökköszörülés. valahogy ki kell hozni ebből egy rendes adást.
-de mégis mit szeretnél? mért monnygyonle a kormány?
-hát mer ha lemondanak, akkor nem lesz politikusi joga annak a bunkónak, és akkor majd kifizetheti nekem a 10ezremet, amit azóta is várok. tudod mónika, nekem az a 10ezer is csak 10ezer. a mai világba meg kell becsülni a pézt.
-köszönöm szépen, hogy itt voltál, önöket pedig holnap is várom, a témánk az lesz, hogy megcsaltál, de nem tudtad, hogy a szeretőmmel csaltál meg, akivel most én akartam lelépni, de mivel te megcsaltál vele, meg ő is megcsalt veled, ezért most mindekettőtökkel szakítok, és anyádnak akarok szerelmet vallani. a viszont látásra.

Pénteken voltunk templomban. Hagyjuk. Az érdemleges esemény annyi
volt, hogy egy lócán ültünk a gyerekkel (öccs) amikor odaült egy
öreg fószer. Minden nagyon rendben volt, azt leszámítva, hogy
baromi büdös volt. Nem hajléktalan, vagy ilyesmi, rendesen fel volt
öltözve, csak, gondolom a személyes higiénéje egy cseppet, hogy
úgymondjam defektes. A lényeg, hogy egy nagyobb danolászás után,
megvetöen rámnézett, olyan mindenki énekel, csak te nem. Bezzeg én
fasza katolikus vagyok mer nyomom a show-t, te meg nem.-tekintettel.
Erre én hangosan: mi van? Maga énekel, én meg fürdök. Ketten
kiteszünk egyet. Itt egy cseppet izgi lett a helyzet, de végszóra
úgyis távozni kellett.