az úgyvolthogy: pénteken apuka ki is vitt a a villába. nagy izgatottan nézek körbe, hogy mi változott meg minden. és akkor sokk1: az udvaron volt egy hatalmas vas asztal, masszív rusztikus, lebetonozva és vagy 5millió tonna. mondom volt, mert most nincs ott. a beton feltörtve, az asztalt meg valakik ellopták. mondom ilyennincsbzmg. egyrészt imádtam azt az asztalt, másrészt meg ki a faszom képes azt a dögnehéz szart a meredek hegyen cipelgetni. hihetetlen. a sokk2: a balszomszéd házán nincs tető. meg ablakse. meg lényegében semmise, csak egy kupac tégla ami kis túlzással és esetleg 3drogtabjettával emlékeztet falakra. és ez úgy rohadtul lehangoló. kérdezem mivan, apám mondja, hogy a csávónak volt valami adóssága és ezzel tudta csak kifizetni. mondom válságbzmg. mindegy.
a következő érdemi esemény az volt, hogy egy vödröt akartam naiv kisgyerek módjára a kiskezemmel sikamikázni amikor egy vasszilánk beleállt az ujjamba. ömlik a vér, pattog az agyam, mondom nincs mit tenni, ki kell venni onnan. elkezdtem pöckölni, hát perszehogybeljebbtoltam. itt már semmit nem láttam a vértől. mindegy valamit tenni kell, a földön rengeteg a bogár szal nem fekhetek le várni az alagút végén a fényt, mert az előtt megesznek, hogy átérnék, szal vakargattam a sebem tovább. végül a java részét sikerült kikaparászni a szilánknak. aztán leöntöttem az egészet pálesszel, fertőtlenítésbzmg. ordít, sziszeg, ordít, sziszeg, baszkurv. mutatom a sebet a fatinak, mosolyog, hogy megmaradok, nyugi. mondom köszi. aztán hazament. másnap reggel fűtémáztam, aztán esett aztán megint fűtémáztam, meg bokortémáztam, aztán meg szóltam, hogy én ezt nem bírom és esetleg hazamennék. és hazajöttem. itthon meg egy tűvel kiműtöttem a maradék szilánkot is. de valahogy nem akar gyúgyulni az egész. idegesítő. pont.
2009 06 havi bejegyzések
na szerdán voltam a mondjukszokásos évi ezoszentivánéjen. mágja, tűzugrás, nyillövés, bájital, meg mindenjátszik, jó volt, csak eléggé elfáradtam. tanulnikéne meg minden. pénteken bedzsesszeltem vizsgázni, voltunk vagy 10en, megírtuk, a sasszemű mondta, hogy fél óra. visszamentünk, kijön: mindenkinek négyes. visszamegy. bekopogok, hogy az indexet azért esetleg beírja? néz értetlenül: ja… hát be. hányan vagytok? na itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy akkor valami nem okés, de mivel 4es kellett az ösztöndíjhoz, ezért egy kurva szót nem kérdeztem. végülis eddig ez volt a leghihetetlenebb félévem. mindenből csak egyszer mentem el vizsgázni és minden sikerült ésmégésmégésmég ösztöndíjat is kapok (ezt először). őszintén fogalmam sincs, hogy ez most így mitől, vagy hogy, mer eddig nagyon nem ígyment a történet. szal vagy azvan, hogy fent beletörődtek abba, hogy infós gyökér leszek vagy most elkezdtem valamit jólcsinálni. csak rohadtul nem tudom mi az. mindegy. aztán errel beugrottunk a rokiba egy bambira. jól kidumáltuk magunkat, meg mindenkit aki eszünkbe jutott. (gonoszak, de élvezik) otthon meg, hogy kitört a cuba libre, mondom akkor valamit csinálni kéne. hát megejtem ezt a kis pár napos pihenést a villában. úgyhogy adíos civilizáció! kedden jövök.
amikor kisgyerek voltam hitechmami vett nekünk egy olyan játékot, hogy: egy négyzet alakú keretben van 15db négyzet (értelemszerűen, egy nincs benne). és a 15 négyzetet lehet tologatni (mer ugye egy nincs benne). és az a lényeg, hogy az egyik oldalán számok voltak (1-15) a másik oldalán meg valami szar kép. na és ezeket kellett kirakni. nem tudom mi a hivatalos neve, de nem is érdekel. na ezt csináltam meg programban, mer hogy mehessek vizsgázni kellett egy grafikus (swing) történet. végülis nem volt olyan bonyolult, de szokás szerint elszarakodtam vele rendesen. a lényeg, hogy kész lettem időre. lehet menteni a játékot, megnyitni mentett játékot, megkeverni tök véletlenszerűre meg ilyenek. nagy boldogan viszem be a tanárnak, akkora sor volt kis gyikarcokból akik jöttek bemutatni másmilyen programokat… mindegy. rámkerült a sor, nézi a tanár, elmondom mi mit hogy csinál, bólint, aszonygya: mi a frásznak van 4 gomb? (fel, le, jobbra, balra) mer hogy egy kiválasztott kockát úgyis csak egy irányba lehet tolni. én meg: ténylegbzmg! mondom magamban, még jó, hogy elküldtem a progmájsztró rcnek, hogy nézze meg lát e benne hibát vagy valami. baszott megnézni. mindegy. a sasszemű mondta, hogy akkor esetleg most átírhatnám úgy a történetet, van ideje, úgyis vizsgáztat. énmegy amíg ment a vizsga szórakoztatam magam, meg a sasszeműt, meg a netbeanst. de végül elfogadta. olé! lehet menni pénteken vizsgázni.
kint ülök a teraszon a reggeli kávécigimmel én, az anyám és macy gray, amikor odarepül a korlátra egy veréb, a vállamtól nem egész 20 centire. megfordulok, az meg csak les. mondom neki, hogy nagyon bent van az aurámban, erre elrepül és a drájviton kapaszkodik meg függőlegesen. elismerően bólintok, mint cirkuszi verebeknek szokás. egy kicsit még tollászkodott a környéken, majd v=jógyorsan fejjel nekiszáguldott az egyik gerendának, zuhant 30centit, majd elrepült. mondom anyámnak, milyen fasza kis állat ez a veréb. hozzákezdett a okosszemüveges dumához, hogy ezt biztos lehagyták a többiek, mert nincs a csapatban, mer a verebek gruppenben nyomják és ezzel a verébbel biztos van valami baj. mondtam, hogy amikor a korláton volt akkor láttam, hogy a lába egy kicsit nyomi, meg ugye milyen átlagos 110es iq-jú veréb megy neki egy gerendának. anyám bólogatott, hogy akkor tuti nyominger az állat, mer kiközösítették, mer azok az állatok akik falkában, meg csoportban, meg ilyenekben vannak azok kitaszítják azt aki torzszülött, vagy nem olyan, mint a többi. erre én: még jó, hogy nem verébnek születtem. halálra unnám magam egyedül. (mondjuk ígyis majdnem)
vidámkocce
annyira nem, mert vasánap anyám szólt, hogy ágyneműt akar mosni. erre én határozott lendülettel letéptem a matériát a történetről és abban a pillanatban ott áltam a szobámban a juniusi hóesés közepén. ugyanis kiszakadt a párnám huzatja. ójeeee. nekem még az a régi tipusú párnám van, olyan állat tollból, dédi csinálta. imádom. eredetileg akkora volt, mint amilyenekre manapság ülni szoktak és babzsákfotelnek hívnak, vagy ilyesmi, csak egyszer, régen anyámnak személy szerint bemondták a tévébe, hogy ez nem egészséges és kiszedte a többmintfelét a tollaknak. mindegy. attól még imádom. olyan valósághű az egész. és tök jó szaga van. kicsit poros, kicsit sós, olyan nem tudom milyen, de szeretem nagyon na. szal állok és minden tiszta toll. aztá valahogy visszalapátoltam a huzatba ami lényegében egy lepedőre hasonlított, mert minden oldalt elengedte a varrás. mondom jó, akkor ezt meg kell varrni. anyám az idegösszeomlás szélén amikor ismertettem a tényálást úgyhogy gondoltam, hogy ezt majd esetleg én. tű, cérna, szúr, ordít. merhogy ez még olyan békebeli anyag, ami kibaszott sűrűszövésű, annyira, hogy 4réteg farmeron könnyebben paszírozol át egy visító ovodást sejtenként, minthogy ebbe belebasszál egy tűt. mondom éccsanya kéne egy gyűszű. 20perces káromkodás után megjelenik egy kék, műanyag(!) történettel. itt egy cseppet megilletődtem, hogy falun műanyag gyűszű, de mindegy. felnyomom a hüvejk ujjamra, bocs, felnyomnám, mer ugye persze hogy nem megy, mer olyan fasza kis széles, lapos férfikezem van. 5perc gondolkodás után jutottam arra a következtetésre, hogy akkor ez biztos másik újjra kell. kipróbáltam mindegyiken, minden irányból, de sehogy nem volt az igazi, de végül megállapodtam magammal, hogy legközelebb a gyűrűs újjunkon kezdjuk. valamiért csak GYŰszűnek hívják azt a szart. lényeg: van párnám. tanulság: GYŰszű.
aztán volt valameik nap jó nagy vihar. baszottul élveztem jégeső meg mindenjáccik én meg kint álltam a szakadt göncömben a viharban és élveztem azt hogy a golyómról is csurog a víz, komolyan annyira fasza volt, egészen addíg amíg a már említett anyám elkezdett visítani, hogy azoonal menjek be, mer megfázok, meg belémcsap a villám meg amúgyismilyenmáez. én meg basztam az egészre és áztam tovább. tök jóvolt.
csak mos meg azvan, hogy el vagyok szomorodva. egy kicsit mintha unatkoznék. nem nagyon csinálok semmit. tanulok és filmet (sorozatot bazmeg) nézek, ja télleg míg el nem felejtem. megnéztem a skinst. hát mitmongyak teccet. vagyis… a lényeg, hogy a drogos, szaroka halál faszára is része nem annyira, de azért valahol az is tanulságos volt. hogy nem görcsölnek annyit minden miatt. hogy nem kell szimmetrikusnak lennie mindennek, azonnal mosogatni, meg mittudom én. mindegy. csak az egy kicsit felbaszta az agyam, hogy két nap alatt épp megszoktam a karaktereket meg mindent az első két évadban erre a harmadikban meg lecserélik az egész bagázst. mondom basszájbanyád. mindegy. azért egynek jóvolt. de ott tartottam, hogy unatkozom. és tényleg. tegnap azon gondolkoztam, hogy ugye most nem megyek sehova meg nem csinálok semmit, semmi szokatlant, semmi újat, vagy ilyesmi. de akkor mikor fogok?
tervszerint egy évig most fekszünk ezen a kurva egyetem témán, hogy haladjunk, aztán újabb két évig ugyanez. ha végeztem akkor keresünk valmi munkát, ami kezdetben szarlesz, de később elméletileg nagy főmufti leszek, vastag lóvékkal és olé. de eddigre leszek vagy 30. és. és 30évesen ott állok egyedül egy kibaszott nagy házban amit évente újra bútorozok és átfestek és átalakítok, mindíg más stálus, irányzat, bóhózat szerint és azon fogok gondolkozni, hogy mennyire nem éltem, mennyi mindent nem csináltam meg amit akartam és amit már nem is tudok megcsinálni és akkor most milegyen ésssatöbbi… szarulhangzik. persze mondhatnám azt is, hogymost fogom magam és lekezdem azt amit szeretnék, de akkor meg úgy baszom el a szépen valaki által eltervezett életem pozitív alternatíváját ahogy azt tanítani lehetne. szeretnék péel elmenni valami idétlen helyre és csóró művésznek lenni, és koszos kis lakásban lakni, meg gyertyával világítani, kenyéren élni, függetlennek, szabadnak lenni, és semmivel nemtörődni csak azzal amit épp akkor szeretnék csinálni. csak nem vagyok művész. semmihez nincs tehettségem. mondjuk így is elmehetnék mondjuk mindenféle ösztöndíjra, meg gyakornoknak meg fasztuggyaminek egy csomó országaba, de akkor meg kések egy évet, meg ááááááááá és akkor már megint ott vagyunk hogy sehol. nem tudom ki a faszom kezdte ezt nevelésbe hogy a dolgokat mindig szépen sorban meg kell csinálni, rendben kell lennie mindennek és ha kész a munka utána lehet jácani. hát basszameg! most inkább csak jáccanék a világ körül vagy jó 5 évig és kész. szal, így vidámkodik aegyetemistafaszfej.
hajnal kettőkor felriadtam a rémálmomból, miszerint az underworld-ös victor, a nagyon fővámpír gyomlálta anyám virágoskertjét az éjszaka közepén, nagy kelletlenül, mert rám kellett vigyáznia. persze annyira nagy kelletlenül, hogy pláne, mert az embereket vagy legalábbis engem annyira utál, hogy megenni se enne meg, mer annyira, csak valami miatt fontos vagyok és vigyázni kell rám a rossz vámpíroktól, mer az írás úgy mondja. mostanában amúgyis rengetegen tűnedeznek el és senki nem tudja, hogy mi lesz velük akik eltünnek. a ház előtt guggolva futkosnak v=5000km/h-val a rossz vámpírok, victor meg csak morog. aztán elmegy az áram a házban. rámordít, hogy kapcsolja vissza. megyek a villanyórához, de ott áll vigyorogva két dagadt gonosz vámpír. az egyik int, az áram visszajön, a másik csettint, kinyílik egy átjáró egy párhuzamos dimenzióba és átlöknek rajta. látom ott van benn mindenki aki eltünt. szólni akarok victornak, hogy tudja, hogy mi a pálya, de a 4400os maya kézenfog és behúz a sűrűségbe.
és aztán elmentem szigorlatozni. életemben először. rohadt jó poén volt amúgy, leszámítva a pánikbetegséget, a tönkrement vérnyomást, az egy heti rémálmokat, meg minden ilyn szarságot. mondjuk meglett, szal innentől… vidámságakkormostegykicsit.
