11:17 esetleg elmehetnénk valahova kirándulni. úgyis jó idő van. de hová?
11:45 még mindig nem tudjuk hová.
11:50 Fv – vár. a várkapitánytól megtudom, hogy karácsony ide, karácsony oda, a vár látogatható, mégpedig 10-15 intervallumban.
12:25 sikerült elindulni. alig egymillió km.
13:30 cigiszünet
14:20 volán csere, mermajdapukajobbantudja.
14:45 Fv-n egy kurva kastély van, ami zárva. a vár F-en van.
14:55 telefon a várkapitánynak, hogy most úgy csinálunk, mint akik eltévedtek és akkor ugye arra kell menni? (nem)
15:10 a vár alatt vagyunk, mondom F-en, és még meg kell mászni azt a szar hegyet.
15:17 a redbull elmehet a szárnyas picsába, kiderült hogy tudok teleportálni.
15:17ésfél a várkapitány morcos, hogy ő már most otthon lenne. ekkor kezdem el azt a szívszaggató, de határozott és borzasztóan erőteljes, valamennyire kétségbeesettnek látszó, és némi relativisztikus tartalommal bíró monológomat felpörgetni, miszerint én ezt a kurva várat már kétszer nem néztem meg, mert vagy felújították, vagy be volt zárva, úgyhogy lesszives karácsonyozni még 15 kibaszott percig. volt szives.
15:45 kajálás.
16:40 a duzzogó anyánk az isten háta mögött a semmi kellős közepének legszélső csücskében, hogy neki igazából már négy és fél órája pisilnie kell, és már mintha mondta is volna, bár erre senki sem emlékszik, de akkor most esetleg majd már megejtené ez.
16:40ésfél mindenki lázasan sasolja a semmit, hogy holafaszba lehet itt egy dacos úrinőnek hugyozni. sehol.
17:00 még mindig sehol.
17:20 benzinkút. a kutas a B kategóriás horrorfilmekből ismert egyén, de egy zilált nő futás közben elejti, hogy nem kell kulcs, mert nyitva van a budi.
17:35 a duzzogó anyánk kevésbé duzzog.
18:10 lepasszoljuk apánk.
18:10ésfél utálom a sötétben a kurva szembejövőket.
18:11 nézem a szegélyt.
18:15 egyszer meg kell tanulni 90el kanyarodni sötétben úgy hogy jönnek szembe agyontuningolt villogós, neonos, zenélős, faszomvagánykölkök.
18:50 beálltam a garázsba.

este van. ilyenkor este folyton éhes vagyok, úgyhogy egy csomó vizet iszok, amitől folyton hugyoznom kell, meg cigizni akarok és melegem van. pulóverben megyek ki cigizni, nézem a csillagos eget, kurvára nem fázok, azon gondolkozom, hogy milyen régen nem láttam az eget, mert mindig csak a kurva felhők… teljesen nincs decemberhuszonötödikekarácsony. jó idő van. elfogy a cigi, meggyújtanék egy másikat, de csak egyet hoztam ki. jobb is, valószínűleg olyan fekete a tüdőm, mint a szántóföld. már mindegy. megyek fogat mosni. nézem magam a tükörben, hogy mennyivel másabb vagyok reggel, vizenyős, püffedt arccal, mint este amikor a bőröm jobban tapad a csontra, a szám körül a filmszínészes ív, a homlokomon az az öthat ránc amikről talán még én is meg vagyok győződve hogy johndeer-el készültek olyanok… észreveszem, hogy az arcom körül apró egykét centis babahajak nőnek, olyan mintha leégettem volna, pedig nem. terjeszkedik a haj. jön lefelé. ez valószínűleg képtelenség. ez sem számít, mint ahogy a legtöbbminden nemszámít.

most ingmar bergman.

aztán kitudja.

utálom a kurva karácsonyi (meg nem karácsonyi) spam-eket, meg a kibaszott karácsonyi verses sms-eket.

_{hogyszakaggyonrá}

amikor a szúnyoghálós ablakon nem lehet kilátni, mert hóval vannak tele a kis rések, meg a szúnyogháló és az ablak közötti tér, amikor az ébredés utáni második percben a kocsiban ülve próbálsz betolatni, mert a kéziféket nem érdemes behúzni – a kocsi csúszik lefelé a hídról, amikor nem látod a hótól, hogy meddig tart az út/járda/kocsibeálló és hol kezdődik az árok és érzésre tolatsz be, mert az anyád nem elég tökös ehhez, amikor reméled, hogy eljutsz oda ahova indultál, amikor be kell vinned éjszakára a hólapátot a házba, mert tudod, hogy reggel másképp nem jutsz ki a házból, amikor kétóránként a jeget kivered a vederből és langyos vizet adsz az állatoknak, amikor az ajtóba belefagy a zár (is), akkor:

hógolyó, hóember, hótorlasz, hólapát, hóátfúvás, hóseprés, hókotró, hóakadály, [-9;-13) nyílt intervallumon…

_{akkor vörösre basz a kurva hideg}

gyűlölöm azokat az embereket, akik és helyett csak egy kurva S-t írnak. azokat mégjobban akik mondani is S-t mondanak.

_rohattélet

olyan is van, amikor van A fiatalember, meg van B fiatalember, meg van C fiatalember, meg van a korosodó tanárember, meg én, a szemlélődő, de én nem számítók, bocs. C fiatalember véletlenül nincs jelen, B fiatalember véletlenül jelen van. A fiatalember ebből a szempontból konstans. a korosodó tanárember hozzávetőlegesen kétszer ötven perc-edjére bambul el maga elé pár pillanatra, majd motyorászik valamit, A fiatalemberre néz és lassan, tagoltan, összefüggéstelenül magyaráz valamit, inkább kijelent, bár kérdő hangsúllyal, olyasmiket amiket mindenki tudja, hogy B fiatalembernek címez valójában. úgyhogy A fiatalember kezdetben csak összezavarodottan néz, nem ért semmit, és mivel konstans ezért el kell neki mondani, hogy miért nem ért semmit, de miután elmondták neki és már érti ezért ezután, meg innentől majd már mindig rögtön egyből tétován B fiatalember felé mutat. ezt a korosodó tanárember valamivel később észre is veszi, megint valamivel később fel is fogja, újabb valamivel később B fiatalemberre néz, elhallgat és egy kis csönd után teljesen másról kezd ugyanolyan halkan és összefüggéstelenül motyogni mostmár B fiatalembernek, de nyilvánvalóan olyasmiket amiket a véletlenül nem jelenlévő C fiatalembernek szán-na ha ittlenne. B fiatalember viszont elég fapofa, úgyhogy ő egy kurva pillanatig sem erőlködik azon, hogy bármit is felfogjon, vagy hogy bármi ellen is tiltakozzon, esetleg tétova mozdulatokat tegyen, finoman jelezze, hogy az infó megint fals, nem ő köszöni szépen jól érzi magát bármilyen körülmény is a körülmény. egy kicsit folynak még így az események, aztán mikor már ott tartok, hogy én a szemlélődő beleavatkozok, felvilágosítok, helyreteszek, akkor a korosodó tanárember elhallgat, maga elé bámul, komótosan krákog egyet és szünet, ami lényegében pillanatok, és a pillanatok után újra A fiatalemberhez fordul és az ördögi kör folytatódik.

és ez kajak így ment kétszer ötven percig.

azt amikor az öreg bácsika a biciklire akasztva viszi magával a görbebotot, mert már annyira öreg, de valahogy még elteker, csak az tudja űberelni amikor a mammer két bottal topog úgy, hogy az egyik kezébe még egy gereblyét is szorongat a bothoz. hiába, nem tudnak unatkozni az igazán öregek.

épp jövök a vonaton fizikailag elgyötörve a zh után, lelkileg meg tök üresen, egy kicsit talán megnyugodva, japánról olvasok cikkeket azingyenes újságban, amikor az egyik cikknek az a címe, hogy az utolsó szamuráj és én ezen spontán elsírom magam… mivanbzmg?! ezután megpillantom az általam ismert egyik leggyönyörűbb valóságos nőt, akivel köszönő viszonyban vagyok, tényleg hihetetlenül jól néz ki, olyan természetes és semmi retus, meg bevilágítás, meg vakolat, meg minden, és a gyönyörűségéhez, a stílusom-is-van-nem-csak-pénzem ruháihoz, és a messze földön híres ótvar-szar-hányadék biciklijéhez (miatta járok büszkén biciklivel) már a vonaton felveszi a sárga láthatósági mellényt. mondanám, hogy és neki még ez is jól áll, de az már valszeg nagyon bőnyál lenne. inkább csak meglepő volt. egy nőtől. egy bomba nőtől. a láthatósági mellény.

az a baj, hogy mostanában elég gyakran van az amikor beszélnek hozzám, hogy semmi mást nem érzek csak azt hogy kurvára nem érdekel amiről nekem beszélnek, ez pörög a fejemben, mint valami tim burton filmben egy jelenetváltós effekt amikor körbe-körbe forog minden. emiatt, hogy ez megy a fejemben, nem tudok figyelni arra ami egyébként tényleg nem érdekel és folyton visszakérdezek, hogy ne haragudj, de mit mondtál? és akkor újra elmondják szorgalmasan, ami engem csak mégjobban kurvára nem érdekel és

ördögi kör.

várom a postást, mocorgok, még nem jön, de én várom a postást, ma már csak ideér, még mindig nem jön, már ülök itt az ágyon, a fotelben, a tűkön, mindenen, csak jönen az a kurva postás, de még mindig nem jön. de, majd most. nem, még mindig nem. ma már nem is fog. és akkor a szomszédnéni90felé egyszercsak hallom futkos a kapuba, kinézek ott a postás. jolvan, nyugi. figyelek, hogy mikor közeledik. öt perc után megunom és kimegyek. még mindig beszélgetnek bzmg. jelentőségteljesen köhögök (adohányos) a postás elindul szépen lassan. kutorászik, kivesz egy reklámot, meg egy levelet, nemnekem. odaadja. nem mozdulok. néz egy kicsit, aztán indulni akar, mondom áá, nekem?! aszondja neked nincs. mondom olyan nincs hogy nincs. namost nem tudom, hogy látta e filmet (nyilván) vagy csak elég erőszakos voltam (így hangban) de elkezdett megint kutorászni és előhúzta a jogsimat: akkor van. mondom tuttaménazt.

délután nagy naívan azt hittem anyám befolyásolható az édességgel, hogy menjünk át a cukrászdába in the next vilage, lényegében vezetni vágyásból, erre kiderült, hogy én vagyok befolyásolható a, vezethetsz, ha eljösz velem a gyóygfürdőbe. végülis majdnem elmentünk.

néhány napja tépelődök ezen mostmár konkrétan és ma véglegesen elhatároztam, hogy írok neki, habár ugye nem lehetne… meg is fogalmaztam, hogy mit szeretnék, ahogy az iskolában megtanította a tündike tanítónéni, vicces is lett volna, meg nem túl feltünő, és annyira spontán amennyire csak lehet, amikor tükörbe néztem és azt mondtam, hogy ettől a hájas gyökéről én nem akarnék levelet kapni úgyhogy el is vetettem az ötletet. valamivel később atom bekajálva, eszkimósra felöltözve ráálltam a mérlegre azzal az ötlettel, hogy majd 2 egységet szépen levonok a ruha meg a kaja miatt, csak hogy tudjam mennyit nem fogok tudni lefogyni és pont annyit mutatott, hogy ha nem vonom le a két egységet akkor is annyi vagyok, mint amennyi szoktam. ez alapvetően két dolgot jelent: a) hájátcsoportosodás kezdődött meg rajtam, ami tudományos szempontból úgy érdekes, hogy a semmiből lett semmi súlyú viszont feltünő méretű zsírom, és b) eddig is ilyen ogrekövér voltam, csak most javult a látásom/önkritikám.

úgyhogy most teljesen összezavarodtam ezzel a zíméllel kapcsolatban.

nem az a szar a kétfős bulikban, hogy az egyik nagyonnagy valószínűséggel visszamondja az egészet és akkor az már úgy még annyira se buli, mint ketten, hanem hogy amikor a má jelleggel bejelentett eseményt egy héttel későbbre tudom előjegyzésbe venni akkor azt nyilván nem én fogom lemondani.

éc vírus, éc kampány, éc szűrés, éc beteg, éc alapítvány, éc világnap. azt olvastam valahol hogy eddig 25millióan haltak meg benne. afrikában ez az új antikrisztus, már ha egyáltalán azt tudják az afrikaiak, hogy ki az a jézus. juropában meg valami távoli, homályos piaci kofa hangján kiabált rámtörténet, mert velünk ugye sose történhetnek ilyesmik. mi sosem fogunk karambolozni, a mi  családunkban senki sem elmebeteg, mi nem nyerünk lottóötösöket, meg hatosokat, minket semmilyen veszély nem fenyeget, mi nem vagyunk melegek, még csak nem is ismerünk egyetlen buzit se, mert azok csak a tv-ben teremnek, és az éc is csak valami messzi távoli dolog, meg hát gumi nélkül 10000 akkor inkább a gumival 5000. merugye. és pont ma egy teljesen konkrétan illetékes számot be nekem arról, hogy egy új kutatás azt vizsgálja, hogy mér lehet megfertőződni écsájví-poszitif-re ha az ember húz esőkabátot és hát a köpppenyes emberek arra jutottak, hogy a vírus maga mint sejt vagy mi a lófasz kissebb, mint az óvszer szerkezetében található lukacskák és azon átfér.

_{be a priest}