várom a postást, mocorgok, még nem jön, de én várom a postást, ma már csak ideér, még mindig nem jön, már ülök itt az ágyon, a fotelben, a tűkön, mindenen, csak jönen az a kurva postás, de még mindig nem jön. de, majd most. nem, még mindig nem. ma már nem is fog. és akkor a szomszédnéni90felé egyszercsak hallom futkos a kapuba, kinézek ott a postás. jolvan, nyugi. figyelek, hogy mikor közeledik. öt perc után megunom és kimegyek. még mindig beszélgetnek bzmg. jelentőségteljesen köhögök (adohányos) a postás elindul szépen lassan. kutorászik, kivesz egy reklámot, meg egy levelet, nemnekem. odaadja. nem mozdulok. néz egy kicsit, aztán indulni akar, mondom áá, nekem?! aszondja neked nincs. mondom olyan nincs hogy nincs. namost nem tudom, hogy látta e filmet (nyilván) vagy csak elég erőszakos voltam (így hangban) de elkezdett megint kutorászni és előhúzta a jogsimat: akkor van. mondom tuttaménazt.

délután nagy naívan azt hittem anyám befolyásolható az édességgel, hogy menjünk át a cukrászdába in the next vilage, lényegében vezetni vágyásból, erre kiderült, hogy én vagyok befolyásolható a, vezethetsz, ha eljösz velem a gyóygfürdőbe. végülis majdnem elmentünk.