namost ezzel a nyelvvizsgával az a helyzet, hogy a múlthéten egy teljesen baromság foglalta le a kis agyamat, köpni-nyelni nem tudtam, mindegy, ezen a héten meg a kis szakdolgozatommal nyasztatnak, amivel nem az a baj, hogy korán van még, nem is az, hogy pont nagyon rosszkor, hanem az, hogy egyáltalán nem értek hozzá semmit a sörért dugok pólófeliratot programozóért dugok-ra cserélnémés ha ezek után benyomják, hogy hamarabb lesz a nyelvvizsga, mint amire én emlékszem, akkor lesz egy hetem a teljes spanyol leíró nyelvtan középfokú elsajátítására, mondanám, hogy nájsz, de ez most nem lenne stílusos asszem.

a kétségbeesés legalja, amikor mindenféle hülye nyerős oldalakat lájkol az ember fb-n, csak hogy valami faszságot nyerjen már, vagy amikor nyereményjátékos kajákat vesz a boltban, meg az is, amikor leszáll a buszról a nemasajátmegállójában a szépszemű pasi miatt, akitől végülis mégsem kér tüzet.

a vonaton jött felém az elképesztően gyönyörű kaller és én nagyon szerettem volna megfogni a csuklójánál és húzni, hogy üljön le mellém. talán megkérdezem mi a neve, talán nem. a térdemre könyökölök és úgy nézem a cipőmet, ő pedig a túloldali ablakon néz ki és csak a vonat zaját hallani a forróságban és az átellenes ülésről valaki ellő egy feketefehér fotót és csak ülünk szótlanul és ennyi elég is.

_{shower me with words made of kniwes}

azt is szeretném, ha néha, amikor szólít a fijúm és vissza kell fordulni, akkor úgy fordulok vissza, hogymondjad fijam, na mijaz, olyan megjátszott idegességgel, olyan latabárosan, tudjuk, erre ő egy kicsit mosolyogna, de értené és nem kellene elmagyarázni neki, hogy ez mi, aztán mondaná amit akar és én ugyanolyan lennék már akkor, mint előtte.

annyira vágyom már ilyen felnőttes* dolgokra, hogy majd bele pusztulok.

*more than just sex

vannak azok az emberek, akik jókor tudnak jó helyen lenni, meg vagyok
én.

szeretnék most valami szórakoztatót és egy kicsit cinikusat írni, de sajna azon kívül, hogy a kutya felmondott, értsd ezalatt, hogy reggel dacosan közölte, hogy a kislibák őrzése a kertben, hogy ne konfrontálódjanak más, erőszakos lényekkel számára nem kielégítő és ezzel dacosan vissza is ballagott a házába, szal ezen kívül semmi nem történt. még.

azt nem tudom tetszenek-e tudni, hogy a gyakorlott negyedikosztályostól fölfelé úgy olvasunk, amikor már a bambi miatt van elég szókincsünk, legalábbis nekem, aki a bambi után egy élveboncolósgyilkosos könyvvel folytatta, mer a micimackó unalmas volt és a mai napig nem voltam képes elolvasni, tehát, hogy ránézünk a szóra és a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekérten kívül az összes többinek csak az elejét meg a végét nézzük és már tudjuk is hogy mi van odaírva. vagyis pont nem karakterenként olvasunk, mint a kevésbétehetséges másodikosok. ez egyáltalán nem baj, van is egy ilyen vicces szöveg, amiben a szavak belseje egy kicsit fel van mixezve, de meg tudjuk érteni, mert már elmondtam miért. aztán a másik oldalt meg vannak olyan finomságok, mint hogy dekurvaundorító amikor egybeírnak ilyen emberek szavakat, mint én mert az mégis milyen dolog már. most mondom, hogy azért teccik azt érezni, hogy szorít a bugyi ilyenkor, mert ezt nem lehet egyhúzásra elolvasni. ha nem lehet akkor nyilván szavakat tetszik benne keresni, de nem lineáris olvasással, hanem úgy hogy ránézésre tetszik értelmes szavakat keresni benne, ami ilyenkor megint nem működik, ezen be tetszik rágni és utána el tetszik kezdeni rendesen olvasni. naugyehogyugye.

ettől függetlenül is meg éppen ezért is én majd még ugyanilyen sok egybeszót fogok írni, mer az nem egyszerü önkényesség.

azt is nagyon szeretném, hogyha a fijúm majd csinálna olyanokat,
hogy csütörtökön ír egy smst, hogy minden be van pakolva, holnap
megyünk szegedre, a hétvégén meg vissza. így puszika, meg nyál
nélkül és akkor az lenne, hogy lemegyünk vonattal és vissza meg
bringával, mennyi meg, meg hogy, nem is értem, tök irodalmiatlan és
sátorban aludnánk és a tiszában fürdenénk és fényképezkednénk
együtt is meg külön is és nevetgélnénk és még az is lenne, hogy
fehérbort iszunk a lángoshoz.

milyenigényekdikmáhe.

ma az amszterdamból ismert kedves japán haveromat túráztattam pesten, hogy ez itt a hősök tere, ez itt a parlament, ez itt a gödör klub. a srác amúgy elég fárasztó és aki beszélt már ázsiai emberrel angolul az tudja, hogy mi a második legkellemetlenebb dolog azután, hogy valaki tényleg nehéz felfogású, de van az a tehetségem, hogy szájba tudok rágni majdnem bármit, majdnem bárkinek, úgyhogy az a kellemetlen szitu is előállt gyakran, hogy az én pörfekt inglis batárnémet fordítanom kellett kevés iqra és itt most nem az volt, hogy nem tud angolul, hanem, hogy nem érti, belebonyolódtam én már ebbe rendesen. a legjobb dolog a srácban amúgy az, hogy amikor találkozunk, mindig előveszi az első kávé után a te milyen jól nézel ki, olyan vagy mint egy filmsztár, egy filmszínész, biztos, hogy nem vagy filmszínész, nem hiszem el, hogy nem, nagyon jól nézel kikezdetű szöveget, persze ő meg elég nagyon csúnya, még a japánok közt is és sztem nem meleg, csak őszinte furcsa neki az arcom, mer nem ázsiai, nyilván és ez az egész nekem megér egy rohamtempós visitbudapest-et, amit persze én diktálok, pont.

és senki nem fogja elhinni mit kaptam ajándékba. na jó, egy legyezőt éppen el lehet hinni, amit mondjuk elfelejtettem megkérdezni, hogy japánban a férfiaknak ez mennyire általános dolog, mer itthon még a nők se legyezkednek, esetleg öt fő egész északmagyarországon és csak akkor, ha negyven fok fölé emelkedünk, de amit tényleg senki nem fog elhinni az annyira jó, hogy nem tudom miért nem jutott eszébe eddig senkinek mo-n. nem tudom, hogy lehet-e kapni itthon, sztem nem, de ha most leírom ide, hogy ez mi, akkor valaki tuti elkezdi gyártani, valaki aki véletlenül és csak egyszer téved ide, még csak nem is a két olvasóm közül az egyik akiknek még el is nézném, de bzmg, nem sajnálom tőled a péztbzmg, a dolog ropi, de nem sós és csokiba van mártva, egészen addig, hogy egy kis részen ahol megfogod ott nem, hogy ne legyél maszatos, ezek a kibaszott japánok annyira mindenre gondolnak, hogy még a maszatmentes édességeiket is kurvára imádom.

a normál ropit amúgy nagyon nem.

a magán jellegű emailjeim gyakorlatilag iq tesztnek minősülnek, 150
felett sikeres a kódfejtés. nekem sajnos nincs ennyi, ami azért
kellemetlen, mert az emberek amikor visszakérdeznek, hogy
ésakkormostmégismijez, merthogy visszakérdeznek, ugyan hány
részecskefizikussal folytatnék magán jellegű levelezést, tehát
olyankor két szóval tudok felelni, nem tudom.

naggyon kínos.

-az miért van, hogy nekem csak a bal gyűrűsujjamon nem undorító a körmöm.

-talán mert csak azt az egyet nem daráltad le kiskorodban.

-világos.

tágul az univerzum, nem lesz újabb ősrobbanás, adta hírül nemtudomki, nemtudomhol, nem olyan túl régen. sőt, asszem egyre gyorsabban tágul. ez azért elég bosszantó szerintem, hogy majd a párezredik életem múlva, majd amikor a galaxis egyik szélén stoppolok, akkor a faszi azt mondja majd nekem, hogy hát igen, húszmillió intergalaktikus forintért hoztunk el, de mivel tágul ez a retkes univerzum, ezért húszmillió-két intergalaktikus forintért viszünk vissza. ekkor az ár tájékoztató jellegű felirat nem csak poén lesz, mert ha mondjuk lerobbanunk valahol, akkor még az is kisülhet a dologból, hogy a végén már húszmillió-öt intergalaktikus forintot is el fognak kérni az útért, adómentesen, és még az inflációról nem is beszéltünk.

ez az egész roppant bosszantó.

most úgy nézek ki, mint egy sorozatgyilkos, aki rájött, hogy impotens, pedig a tevékenységének lényegi eleme, a nemi erőszak.

ha a feliratoknak az lenne a neve alapból, mint ami az epizódoké, akkor még azthinném, hogy nincs is igazi gonoszság a földön.

olyan fijút szeretnék, aki szerint a vádlimmal nincs semmi baj. ez nagyon, nagyon fontos.

kundera volt az utolsó, akinek elnéztem ezt az eS dolgot az és helyett.
punk
tum.

amikor vezetés közben felváltva igazgatom a tökéletesre sikerült hajam a visszapillantó tükörben, mert persze, ha semmi  fontos nincs, akkor sikerül az ember haja nagyon jól, és elengedett kézzel denszelek és vonyítom az állítólag új katy perryt, akkor az

#veszélyes.

a szenvedés olyan, mint az ivás. ha akarjuk mindig van rá indok.

a pszichológusom ma azt mondta, hogy ő akkor szerelmesedett bele végérvényesen és istentelenül a pasijába, amikor kiderült, hogy az fel tudja dobni a palacsintát, meg elkapni, forgatás közben, hát értik, és én most csak a miheztartás végett szeretném szintén közölni, hogy ezt én is meg tudom csinálni.

_{szűk farmerokban, meg azok nélkül is.}

megint olyan szar idő van. az ég elborult, húszfokos szél, vihar előtti csend és minden olyan jól mutat ezekben a tompa fényekben. az ég kopott indigókék ott ahol esik, sztem ez elég jó áll nekem. mindennél jobban élvezem ezt a fajta időt és az hogy most be vagyok gerjedve az nem igazán az a szó ami tényleg visszaadja a dolgokat, de nagyon toppon vagyok. lennék. úgy mennék, csak nincs kivel és nincs hova. nem tudom. imádom ezt az időt.

az elengedett kézzel pisálás, az egyik legjobb dolog a világon.

most az jutott eszembe, hogy szeretnék elmenni sétálni a városba, vagy valahová egy kicsit kintebbre a zöldes felé és vadidegen emberekkel megismerkedni és beszélgetni az élet dolgairól meg ilyenek, csak úgy, annak tudatában, hogy valszeg többet nem találkozunk. cigarettáznánk és sört innánk, vagy csak ülnénk egy padon, vagy sétálnánk és kész.

_{kár, hogy ez nem az az ország.}

merthogy léteznek olyan heteroszexuális férfiak, akik amikor tudomást szereznek arról, hogy vannak homokos pasik is és hogy éppen egy légtérben tartózkodnak egy ilyennel, akkor a fizikai erőfölényeik ellenére is gyakran megijednek az ilyenek, hogy akkor most ez törvényileg azt jelenti, hogy a meleg azonnal és rögtön és csak is őket akarja és nincs mese nekik puccsítani kell, méghozzá nyilvánosan, ami hát mondjuk meg tényleg nem az igazi, de az, hogy ez az egész egy oltári nagy baromság, az általában nem jut el az ilyenek agyáig.
biztos ismerjük a viccet a nyuszikával, meg a porszívóval, meg a medvével, meg a bazdmeg-a-hülye-porszívódat-már-nem-is-kell-el.

nos, nem mind fasz az ami merev.

és akkor már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy a beck zoli mér néz úgy ki, mint a shane az L worbből, egy nagyon elbaszott este után.

_{sorry honey, but i love your music, if it’s help.}

asszem akkor a yo, tambien után most betárazom a fuera de carta-t. besito chicos!

hát ez egy nagyon jó film. tényleg. mondjuk az az ótvaros szőke haj lolának, hát. no de mindegy. viszont az elég hülye elképzelés volt részemről, hogy majd érteni fogom amit a fijú mond, nem tehet róla, de ennél még az orishas szövegeket is jobban felismerem, mindegy. arra viszont piszok jó volt, hogy rájöjjek mennyire hülye voltam, hogy majdnem elcseréltem ezt, ami vagyok, a karót nyelt, párás angolokra, csak azért mert szép ruháik vannak és úgy tetszik az egyenpohár a pubokban.

_{neveccséges.}

most főoldalos a yo, también, úgyhogy nyelvvizsgára tanulás címen ma engedélyezem magamnak ezt a filmet eredetiben. a lola dueñast amúgy is szeretem, főleg a melegkonyha óta, ami egy igen kis bájos film annak ellenére, hogy elég szirupos a focista, meg a kis dagi szarkazmuszsák szerelme. és annyira szánalmas, hogy emiatt is éppen pont most jelenleg megint spanyolországban szeretnék élni.

_{éppenpontmostjelenleg.}

szeretem, amikor az emberek úgy mesélik a helyeket, hogy az ilyen utcában, meg azon a körúton, meg ilyenek. persze azért van nevük az utcáknak, hogy az alapján lehessen, mondani az ilyesmit, de ez errefelé csak olyan városi dolog.

itt a negyven, meg hatvan, meg nyolcvan évvel ezelőtt a házban élt ember nevével magyarázzák a helyet, vagy annak épp a szomszédját. azóta már három generáció felnőtt abban a házban, kétszer teljesen átépítették, az utcát is átnevezték vagy négyszer és a mesélőn kívül gyakorlatilag senki nem tudja, hogy ki az a bizonyos kovács pista aki harmincötben ott lakott és olyan részeges volt, hogy egyszer csak úgy találtak rá, hogy éhen volt halva, meg hasonlók, mégis azt mondják, hogy a kovács pista háza.

_{az élet megy tovább}