Vannak azok az emberek akik azt hiszik, hogy jól néznek ki, meg vannak azok az emberek akik tényleg jól néznek ki. Ja meg még én is vagyok.

Feljegyzés a fiúmnak: az ilyen merőben depresszív állapotaimból péel azzal lehet hirtelen orgazmusközeli állapotba juttatni, akár nyilvános helyen is, hogy elviszlek-fijam-a-lőtérre-azt-lövünk.

Semmi kétértelem, csak vasfegyverek.

érdekes dolgok vannak. leginkább fejben.

mesélek még ilyen életérzésekről, ez úgyis egy ilyen cinizmusmentes időszak, meg hát meleg is vagyok, nézzenek oda, lehet ezt nekem így itt.
kábé agés-ban lehetett, miután leraktam mathiast, mesélek először mathiasról egy kicsit. bájos kissrác volt, a normálistól háromszor nehezebb hátizsákkal, meg akkora vádlikkal, mint a derekam, valami tájfutóféle lehetett, míg a barátnője a franciáknál tanult vmi nyárisuliban addig ő kitalálta, hogy lesétálja ezt a kis camino szerűséget. annak ellenére, hogy őrületes tempóban készült haladni, egész nap együtt sétáltunk, azt mondta vicces vagyok, pedig kezeslábas angoljaink voltak még akkor. úgy volt, hogy aznap találkozunk utoljára, ő három hétre tervezte ezt a nyolcszázkm-es témát, végül még fisterrében is összeborultunk, a világítótoronynál ami a legvége mindennek, holistartottam. jajigen. szal elbúcsúzkodtunk, meg összefényképezkedtük magunkat, én meg sétáltam egy kicsit a városban. olyan középkori dolog volt az egész, középen ilyen óváros dologgal, baromi nagy katedrálissal, körülötte mindenfelé kavicsokból mintázott járdával, a kavicsokból képek voltak kirakva, a katedrális mögött meg egy kis terecske, ahol egy rögtönzött bikafuttatós aréna volt összedobva, ha mondanék olyat, hogy elragadó, akkor most mondanám, hogy az volt, de ugye azt azér már mégse. ahogy kiléptem az óváros falain egy ilyen apró valami térféle dolog volt, ahol egy ház nyitott ablakából kihallatszott a rádió. egy chambao számot adtak, amit még itthonról ismertem és úgy elkapott a gépszíj, hogy teli torokból kezdtem énekelni a dalt. több mint egy hete voltam spanyolországban, tök egyedül, egy kurva magyar szót nem hallottam, minden nap teljesen új volt, új helyek, új emberek, minden izgalmasan új. mikor vége lett a dalnak, ott ültem egy padon a lemenő nap fényében, údenyálas, pedig így volt, a szemben levő tavernából, meg iszonyatos jókedv hallatszott ki. egy biciklista a szomszéd padról, mikor már látta, hogy csöndben maradok elkezdett kérdezgetni. olyan természetes volt, olyan könnyed, semmi mitnyekeregszteittbzmg, beszélgettünk, ő mit csinál, én mit csinálok, azok mit csinálnak a tavernában, hát azoknak fiesta van, meg végülis mindenki másnak is, ez itt spanyolország nézett rám elnéző mosollyal a fiú, itt minden nap fiesta.

na igen. onnantól nekem is minden nap fiesta volt.

a mesetát elég sok kis peregrínó utálja, mint a szart, az ilyen kis takony díszzarándokok simán átbuszozzák az egészet, pedig én mondom az a legjobb rész az egészben. három-négyszáz km-en keresztül terül el középen a kibaszott nagy síkság, mindenfelé búzamezők, hat km-enként egy fa, olyan az egész, mint egy illyésgyula regény, csak spanyolul. a mesetáról mindig az a jópofa kis falu jut az eszembe, aminek persze nem emlékszem a nevére, olyan volt, hogy már baromi sok ideje csak mentem, tök egyedül, kellemes tizenegyfelé járhatott az idő és majd megvesztem a délelőtti tejeskávémért, amikor már kezdtem bepöccenni, hogy az írás szerint jönnie kell egy falunak, de sehol semmi amerre csak a szem ellát, sík egyenes búzamező, mondom berágok a végén, erre egyszercsak ott álltam valami garázsszerű szar tetején, merthogy a falu egy kis völgyben volt, amiből még a templomtorony se látszott ki, mint valami álombzmg. kértem egy kávét a kedves szőke csajtól, aki olyan tisztán és lassan ejtette a szavakat, hogy mondom ez extranjero, persze ki is derült, hogy német, pár éve sétálta végig ő is a történetet, azt annyira bejött neki az egész, hogy visszajött, és most itt van és ennyi. kedves fiúk gitároztak a szomszéd asztalnál, egy fáradt lány meg mezítláb önfeledtkezett a téren a zenére és ez olyan szép volt.

legközelebb úgy megyek caminozni, hogy vagy hazajövök, vagy nem.

napsütötte toszkána, pontosan erre van most szükségem, semmi twájlájt maraton, semmi nyálas nagyszerelem, meg az a takonyképű gyerek, údenembírommindegy, a kedvesen bénázó amcsi nő olaszországban, sandra oh cinizmus, meg akcentusos angol, pont így, aztán majd mikor már végeztem a filmmel, majd jól megírhatom, hogy én akarok lenni a kedves idegen, egy vidám országban, aki tökmás, mint az ottaniak, akinek még a szara is különleges és hogy ez milyen jó lenne,

vagy nem.

Bzmgbzmgbzmg. Ilyen nincs. Már majdnem lemondtam erről a sorozatról, de hálisten a kitartó nemakaroktanulni-ásomnak, erre
A woman just desapierd in front of my eyes. She said she’s name is olivia. She have a message to you. She said she dropped on the other side.
Maybe my english is not so good, but, hogy a faszomba lehet befejezni így egy részt, most komolyan. Amikor hatalomra kerülünk, mellesleg van aki már komolyan kampányol, szal ilyenkor én majd be fogom szüntetni a lélegzést is amíg meg nem tudjuk mi történt ezután. Ez egyébként holnap lesz. Can’t wait.

énmondom, mindig csak teljes évadokat tessenek nézni. Az az egészséges.

jaj, most megint balhé van, mindenki cocializmust emleget, meg ilyenek, mileszittbzmgolnak az emberek, hát ki szavazott ezekre. na mán úgyismindegy.
hát pont ezen a vonalon fogok elindulni mint kampányfőnök, a blászló legyen miniszterelnök című műsorban és nyerni fogunk és fasza kocsink lesz, gizinek sok fuxja, meg mindenki boldog lesz, első lépésként korlátlanul ingyenes lesz a gumi, meg a síkosító és minden kis buzi kap ingyen műfaszt, ha kér, és eltöröljük az alkoholra és a cigire kivetett adókat, az értelmes dolgokért ne kelljen adót fizetni, aztán a nyugdíj kérdést is meg fogjuk oldani, aki már nem munkaképes, attól elvesszük az orvosi ellátást, dögöljön meg mindeni, aki nem dolgozik, a kurvákat meg állami pénzből fizetjük, hogy akopaszoknak legyen kiken levezetni a feszültséget, persze csak szexben, verekedésért levágjuk a karokat, vállból, nincs pénz protézisre, olyanjóviláglesz.

van ez a döszósülnetwörk film, ami engem igazából kurvára nem érdekel, de hát annyira tolják az ember arcába, hogy mondom fussuk át akkor. nem akarnék igazából ilyen álművészbuzis dolgokkal foglalkozni, hogy a rendezés így, meg a színészi játék úgy, meg a dzsásztintimberlék, meg a tököm, inkább csak a lényeget mondom, hogy ez amúgy egy elmondom-én-hogy-hogy-is-volt-ez-a-zillion-dolláros-dolog-igaziból-féle magyarázkodás két órán keresztül ésnemmellesleg baromi unalmas.

hátígy.

Úgy elkapott a cifra röhögés, cigiztem kint az előbb a teraszon és felvisítottam, amikor eszembe jutott a dolog, egész vicces voltam sztem, ha el teccenek képzelni, persze nyilvánnem, szal elfelejtettem átnevezni a változóimat. A programozásban járatlan mókusoknak elmondom, hogy a változók nevei olyanok, mint a bögrefeliratok. Lehet, hogy a plázás barinőnktől kapott _szopósszájú ribanc_ feliratú bögrénk a ködös szemekkel felidézett emlékek miatt, a napi rutinunknak annyira része, hogy semmi másból nem tudunk kávétteát inni, de azért az anyósjelöltnek nem biztos, hogy felszervírozzuk ezt a konyhai remeket.
Namost én egy ilyen kategóriás, mérgemben _buzievagymahe_ neknevezett cuccot felejtettem a cdn, amit a bírálómnak postáznak,

olyanjó, már nem kell államvizsgára tanulni.

én mondom, ha csak engem veszünk alapul, akkor a megfelelően korán szervírozott kávéval, értsd ébredés után azonnal, ki lehetett volna bekkelni ilyen világháborús népirtásokat. szerintem még a cocializmust is.

nekem olyan életem van, amiben az utolsó szelet sütit is megeszik előlem.

a pápa, a jelenlegi pápa a kedvenc játékom unalmas napjaimon (nem), jánospál tökjófej volt, de ez, na mindegy, szal a pápa szerint a prostik használhatnak óvszert a hív miatt ugye, mondja a hvg rss, ebben az a poén, a hvg rss ezt is megmondja, ha valaki nem tudná, hogy a pápa, meg az egész bagázs nagyon ellene van kotonnak, mert az születésszabályozás, meg tudjáktudják és a kedvenc mondatom a cikkben

“A pápa szerint a prostituáltaknak, akik számára a fogamzásgátlás nem központi kérdés, az óvszer használata nem jelent erkölcsi problémát.”

hát szerintem meg, most nem elítélésből, mert ugye tudjuk, hogy én senkit nem ítélek el, de azért sztem a kurváknak elég sok minden van ami nem jelent erkölcsi problémát. vagy már nem tudom mi lett volna itt a poén az erkölcsi problémával.

fáradt szakdolgozatista vagyok.

jaj, szép a sír nagyon, szépen megcsináltátok. te, azt hallottad ki halt meg bgzm. a izé, az meghalt, tegnap reggelre találták ott meghalva, hát mostmonddmeg, az a nő is, hát képzeldmáel, az is meghalt még a múlt héten, rákos volt, egy hónap alatt elvitte, meg amaznak a férje, édes istenem, olyan fiatal volt ötvenhét éves, mostmonddmeg bzmg.
te fogytál, kérdezem, olyan keskeny az arcod, mindegy.
hát azt tudod-e ki fog meghalni. na mondom, a ott lakik abba az utcába, két hónapot mondanak neki, de nem bírja addig szerintem, az a nő is, kemózzák, de látszik rajta, hogy nem fogja bírni, már lehet neki rendelni a koporsót énmondombzmg, amaz isbzmg már egy éve beteg, minden orvosnál volt, elviszi a rák, énmondom, csak a sok gyereket sajnálom, ottmaradnak egyedül.
na jólvan, szép a sír gyerekek, szépek vagytok, nekünk egy darab kirazntéNunk sincs, mind lefagyott, mostmonddmeg, szépen megcsináltátok. na isten ‘ágyon.

apa, ki volt ez. nem tudom kisfiam.

halottaknapjarulez

A nő ott állt a buszmegállóban és a temédek gyereket próbálta igazgatni. Elég toprongyos volt, meg a haja is tiszta kosz, de valami ösztönis kedvesség áradt a szeméből, amitől sokkal kevésbé látszot egyugyanolyannak a többi czigányasszony közül. Mikor beért a busz, a kölkök olyan hirtelen kezdtek el izegni mozogni, hogy a nő a nagy sietségben felszállt a buszra, füstölgő dekkel a szájában. Mikor sikerült elrendeznie magakörül a térdigérőket, hozzákezdett a jegyjukasztáshoz, hogy közben odaért a barátnője az egyel elörébb lévő ajtótól és hirtelen rászólt a nőre a dekk végett. Akkor az olyan ártatlan nevetésre tátotta a száját, hogy a dekk a földrehullt, az eggyik apróság meg büszkén ráugrott, hogy eltapossa. Annyi öszinteség és cinkos bűnbánat volt abban a jóleső nevetésben, hogy olyan volt az egész, mint amikor a nagymama rajtakapja az unokát aki a dugi kekszet rövidíti, majd a feddés közben csiklandozza, a gyerek meg csak kacag, hát egy rosszalló pillantást se tudtam kicsikarni, csak mosolyogtam.

Az eső egy különösen makrancos ribanc, egyáltalán nem a legkedveltebb alaklmazottak közül való. Gyakran megesik, hogy késve kezdi a munkáját, meg olyan is van, hogy lustaságból képtelen abbahagyni. Ritkán az is előfordul, hogy az illetékes kérése ellenére sem hajlandó felvenni a munkát. Ilyenkor közli az eső, hogy ő inkább visszafekszik még egy kicsit párálkodni, magára húzza az égi takarót és olyankor a helyzet teljesen meg van lőve. Az illetékes persze ilyenkor azért rutinból próbálkozik olyan jelentéktelenségekkel, mint a szépen kérlelés, a fizetés emelés, vagy épp a kirúglakbzmg ha mostazonnal nem kezdessz el esni és hát a makrancos ribancja ilyenkor megmáraztán csakazértse. Nem kell azonban félteni az illetékest, eddig is mindig megoldotta a helyzetet, hát ilyenkor is megtudja, alapelv, hogy ha az eső nem megy a földhöz, akkor a föld menjen az esőhöz. Ez azonban minden látszat ellenére nem ilyen egyszerű mutatvány ám. Évmilliók óta nem sikerült senkinek, bár kétségtelen próbálkoznak vele néha, de egy erőtlen szigeteket elpusztító cunamin, vagy valami fajokat kiírtó földrengésen kívül nem sokra jutnak a bátrak. De mint mondott volt az illetékes nem az a fajta, akinek beletörik a bicskája az ilyen közhelyes mondatokba. Megfogja a makrancos ribancot ágyastól és jól odabassza a földhöz, ami ugyan a definíció alól kilóg, de az eredmény, az eredmény és különbenis, innentől lehet bárhol máshol illetékes, még olyan helyeken is, ahol szívesen fogadják.

Úgyhogy ma is köd van.

Van az a semmivel össze nem téveszthető illata a panel apró fürdőszobájában megszáradt ruháknak. Tömény öblítő illat, tömény egyen öblítő illat. Százezer ember pontosan ugyanazon a tömény öblítőillaton csorog szerteszét a városba és amikor megérzem a buszon, vagy a boltban ezt a frissenmosott, haloványrózsaszín, enyhe nyolcvanasévek elhaló coci életérzését, akkor mindig elfog a vágyakozás valami olyan után ami nekem sosem volt. Aprószar voltam még mikor k.anyámék panelban laktak és én mindig éreztem rajtuk ezt a tiszta gondoskodás szagot és majd megvesztem volna érte, a nyelvem hegyén dörömbölt a pofátlan hangnemű visítás, hogy nekünk mér nem lehet ilyet. Tavasszag, mondta mindig az én anyukám nagy büszkén, merthogy a teraszra teregetett mindig, mondom hol a tavasz a mínusz húszfokbanfebruárban éccsanyadrága, hát erre is volt valami nagyonokos válasza. Szerettem volna elmagyarázni neki, hogy a kéményfüstök, meg a széntüzelések, meg a hideg és hogy belefagy a víz és mindennek olyan undorító csípős szaga van és már olyan, mindegy miben nőttem fel. Már kurvára vége.

Aztán most az a százezer ember nyelvöltögetve dörgöli a sosevolt kincseimet az orrom alá, én meg persze bármin el tudok szomorodni, ha akarok.

igaziból nem az a baj, hogy tudok két oldalt csalni a térközök növelésével, btw emelje fel a kiskezét aki, hanem hogy minden igyekezetem ellenére, valahogy két oldallal kevesebb lett az egész.

Nagyon jól néztem ki ma reggel, hiába, egy rendes fosás után az ember mindig vékonyabbnak érzi magát. A kedvenc nadrágomban álltam a tükör előtt, ugyanilyen fénylő mélykékre festettem egy ótvaros nadrágom még öt éve és mindenki hülyének nézett, hogy mi ez a szín, de elkalandoztam. Ugyanilyen mélykék póló és egy szürke vnyakú semmiség, a hajam tökéletes, a borostám pont megfelelő, az arcom tiszta és a szemöldököm sem ér össze. Persze semmi fontos nincs ma, ahogy az már csak lenni szokott az egy évben egyszer baromijólnézekki napomon. Aztán kiléptem a házból és húsz perc biciklizés után kénytelen voltam megállapítani, hogy az összes hajszárítási és formázási tudományom, meg a haj bizbaszok és kütyük gyártóinak vastag pénzen mímelt igyekezete sem ér semmit a sűrű köddel szemben.

Úgy néztem ki, mint a joan rivers jóképűbe. Megint.

az oldalamon fekszem, kezem a fejem alatt és úgy nézem a fiút. később talán el fogok mosolyodni, de ezt most még nem tudom. a fiú a hátán fekszik mellettem és enyhén füstös hangján énekel, pedig háton fekve valszeg nem lehet énekelni, de egy kölyökmacska kiharapta a tudományok nyelvét a szájaikból, kezdve a fizikával, úgyhogy senki nem szól bele most az ilyesmibe. a dal angolul van, kellemes, halk, olyan fiús dal és amikor figyelni kezdek a szövegére akkor van az a pillanat, hogy vagy elmosolyodok, vagy nem, végülis mégsem mosolygok, csak igyekszek megnyugodni, i’m behind you, just hold my hand, and everything will be fine.  ilyesmi, semmi bőnyál, csak amire most szükségem van.

márminthogy semmi bőnyál. ugye.

majd ha nagy leszek és kőgazdag, akkor olyan szofisztikált hajakat fogok csináltatni magamnak a fodrászommal mindenreggel, mint amilyeneket a danii minogue hord az xfactoruk-ban.

úmilyenjólesz.

ha én egyszer végzek ezzel a kis majomsággal, komolyan mondom úgy fogok kijönni a teremből, hogy az etta james féle at last-et fogom énekelni és akkor már késő lesz visszavonnia a kis geciknek az egészet.

ha én egyszer ezzel tényleg végzek.

Most megint problémák vannak, egy kicsit lehet, hogy maximalista vagyok, legalábbis a takarítást és az orvosi ellátást leszámítva, de mondhatjuk úgyis, hogy szigorúan veszem magam, mindegy idegösszeomlás part ll, hát írtam a pszichológusomnak egy kibaszott hosszú levelet, így a helyzet alakulásáról, csak hogy ne mindig ide hányjak, erre visszaírt.
Dg: para a köbön.
Javallt: maszturbálás, dosis napi min. kétszer. Balkézzel.

Most mondja valaki, hogy nem ismer ez a nő.

és elsírom magam az ilyeneken, pedig ez még mindig nem egy videósblogbzmg.

nem való embernek a programozás, én mondom, pedig már tényleg mindjárt vége.

azt hiszem, most jönnek azok az idők, amikor olyanokat kéne mondanom, hogy ha túl leszek ezen, akkor én is bátran belevágok a négyesmetró projektbe, de inkább nem mondok ilyeneket, csak kussolok és sóvárogva pislogok az áfonykára.

bejön két diplomás nő az irodába, kezdi a történetet az irodista és én itt már erősen mosolygok, mert tudom, hogy tetszeni fog a sztori. aszongya az egyik nő, hogy pecsételni kéne neki, hát odaadom a kezébe, tudod ezt az új fajta pecsétet, új fajta, már vagy tíz éve újfajta sztem, tudod, olyan ami magát tintázza, tudom, mondom neki és már kellemesen nevetgélek, közben persze csinálom a dolgomat, mikor nagy dirr meg durr, meg hogy ez elromlott, vagy nem tudja, de nem működik. az irodista itt metaforikusan a homlokára csapott a történetben, hogy édes istenem, mi lehet a gond, ez egy pecsétbzmg, itt már folyik a könnyem és fulladozok, odateszi a papírra, pontosan beigazítja a helyre, majd mondja a diplomás nőnek, hogy nyomja meg a kiskezével a pecsétet. az megnyomja és örömében felsikít, meg én is, meg az irodista is, kékülök asszem úgy röhögök és ezt az irodista még fokozza azzal, hogy kíváncsiságból rákérdezett, hogy mégis mi volt a probléma a pecséttel, mire a diplomás nő teátrálisan széttárta a karjait, hogy hát ő nem tudja, amikor az irodista észrevette a nő tenyerén a jellegzetes kékeslila pecsétfoltot, mondjam, hogy itt mit csináltam vagy el tudjuk képzelni.
igazából annyira nem is vicces a történet, de a mostani állapotaimban én azon is hasonló örömöket tudok produkálni, ha valaki a kisujját tartja felém és kicsit mozgatgatja, bár ezt már nagyon régen próbáltam, a példa inkább csak személetes.

He’s got both hands
in his pocket.
And he won’t look at you,
Won’t look at you.

He hides true love
En su bolsillo.
He’s got a halo ’round his finger.
Around you.

You know that I love you boy.
Hot like Mexico, rejoice.
At this point I gotta choose,
nothing to loose.

Please call my name.
Please call my name, Alejandro.
I want you babe.
I want you babe, Fernando.

I wanna kiss, I wanna touch.
Just smoke one cigarette and hush.
Please call my name.
Please call my name, Roberto.

Alejandro.
Alejandro.
Alealejandro.
Alealejandro.

He’s not broken,
He’s just a baby.
But his boyfriend’s like a dad, just like a dad.
and all those flames that burned before him.
Now he’s gonna fight your fight, gonna cool the bad.

You know that I love you boy.
Hot like Mexico, rejoice.
At this point I gotta choose,
nothing to loose.

Please call my name.
Please call my name, Alejandro.
I want you babe.
I want you babe, Fernando.

I wanna kiss, I wanna touch.
Just smoke one cigarette and hush.
Please call my name.
Please call my name, Roberto.

Alejandro.
Alejandro.
Alealejandro.
Alealejandro….

lédigágá cover

az apám szerint a kávéfőzés ördögtől való dolog, vagy nem tudom, de hogy nem képes főzni egy kurva kávét, pedig mindenki ezzel működik ebben a kurva házban, az biztos. ha túl leszek ezen a hülyeségen, kiteszem a konyhába azt a szaros papírt és minden este lefőzök egy baromi nagy csészével és beviszem a szobámba, rohadtul nagyképű kifejezéssel az arcomon.

a sarcasm is just one more service that i offer feliratú pólómat válaszottam ma reggel.