ezt meg a fiúm küldi nekem. értik.

so,
the young johnny depp with the sweeney todd hair (without the white part) done,
second day stubble done,
sexy black tight clothes done,
taking huge shit undone, but since i doesn’t eat in the whole week, it’s ok,
having more than enough cigarettes done,
being in the-world-ending-party-mood done,
barbarastreisand done.

olyan vagyok, mint azok a jókislányok akik visítozva tapsolnak, ha valamiért kurvának kell felöltözni, persze tőlük ez a leginkább csak távoláll, mint ahogy azt mindenki pontosan tudja.

úgy néz ki, hogy ma megyünk a buzibálba és mocskosul be fogok baszni, meg kiörömködöm magamból az összes mániákus depressziós egyetemi faszságot, aminek már ugye vége és még mindig nem tudok neki örülni, na de majd ma. az is van még, hogy nincs egy kurva rongyom se, meg az is, hogy mi a faszt csináljak a hajammal, ésdelegfőképpen jár e nekem ma egy üveg johnny walker. még jóhogyjó.

keep walking in 2011 too.

az jutott most hirtelen eszembe, hogy ismerik-e a viccet, amikor a bolond húzza a bakancsát maga után a cipőfűzőjénél fogva, mire egy másik bolond mondja neki, hogy údeszépkiskutyádvan. ekkor az első bolond azt válaszolja, hogy deblond vagy te bolond, hát nemlátodhogyezbakancs, kérdőjel. ekkor a megszólított azt válaszolja, hogy node akkor mér nem húzod fel a lábadra, mire kontrázik a bolond azzal, hogy hülye vagy, még megharap.

asszem valahogy én is így fogok elveszni a világok és univerzumok és pszichés betegségek között.

a fiúmnak az a hobbi elképzelése, hogy repppsztár lesz, amúgy asztalos, én meg ezeken teljesen jókat szoktam szórakozni, mert olyan kis naiv ez az egész dolog. ennek ellenére szeretetből, vagy tugyafaszomér, de mutattam neki spanyol repppeket, hogy legalább legyen valami izgalmas is a szórakozásomban, erre amióta tudja, hogy ki az a calle 13, azóta gorditának hív.

nyilván én vagyok a hülye.

Van a városbban az az útálatos aluljáró, ahogy általában az már csak lenni szokott a városokban, meg a vasútállomásokon. Persze mindig a legelejétől a legvégéig sétálok végig az egészen, a rengeteg ember között és van énnekem még egy olyan defektem is a sok közül, hogy azt hiszem, hogy mindenki engem néz, meg engem utál, meg azt sugdolóznak, vagy jó hangosan nyomják az útálkozást. Nem olyan alaptalan ez amúgy, mindegyis. A lényeg, hogy ilyenkor külön számot választok, amire magabiztosan és határozottan lehet lépkedni, ha nem is vagyok rendben, legalább tűnjek úgy, mint aki élvezi, ugye. Mostanában ez a szám az only girl, de múltkor a breaking news volt és tökre lemaradtak az emberek és arra gondoltam ezen a kényszerű kifutón mekkora poén lenne hajnalban, ha belőnnék vmi dzsekós mozdulatot, meg úgy felvisítanék, ahogy ő szokott, hogy whuhu, vagy ilyesmi és persze elröhögtem magam ezen, hogy az emberek tátott szájjal nézik, hogy kijezahüje, de nekem rengetegszer vannak ilyen meghökkentő gondolataim.

Aztán az, hogy magamban, kacarászok, az sem volt feltünő, denemám.

Azt találtam ki, hogy szarok én erre az egész pasizós dologra, olyan leszek, mint a kedves elmebetegek a képzeletbeli bérgyilkosaikkal, meg kormányügynökeikkel, szal ezennel bemutatom a képzeletbeli fiúmat, akivelésajobbkezemmel nagyon boldogok vagyunk.
Úgy ismerkedtünk meg, hogy a nagy szélben mikor nem tudtam meggyújtani a cigimet, akkor hirtelen előbukkant a járókelők közül egy doboz gyufával a kezében, meg olyan, én-tényleg-komolyan-gondoltam kifejezéssel az arcán és persze piszkosul beleröhögtem az arcába, amivel rendesen letörtem a lelkesedését, mondta ő ezt később, szal láttam valami furát a szemében, meg ott is ácsorogtunk a kávézó előtt, mondom neki gyújtsunk rá bent, ott lehet kapni tüzet is.

Bélának hívják és minden nagyon rendben van. Tboy Béla.

Amikor kicsi voltam, akkor az éjféli mise még rendes időben kezdődött, fél tizen kettőkor, nem ilyen kilenckormegminden. Emlékszem, nagy izgalom volt, mert mire hazaértünk a jézuska meghozta az ajándékokat. Mindig sokan voltak a templomban, a nyuggermammerek, meg papperek énekeltek, méghozzá olyan álmosítóan lassan, hogy az öcsém rendszerint el is aludt a misén. Arra is emlékszem, hogy tíz forintot dobtunk a perselybe, mami meg ötöt, de nem volt ő smucig igaziból, mert az az öt forint több volt az ő kis nyugdíjából, mint az a harminc az anyámék fizujából.
Anyway, amíg ott ácsorogtam az egynapos hívők közt a templomban és hallgattam, ahogy az új kántor a régi pappal együtt próbál ritmikai reformot elkövetni az egyházi énekeken, aminek persze a hívek teljesen határozottan ellenálnak, ebből ugye az következik, hogy hangzavarszerüen ordibál mindenki, naszóval a magnum jutott az eszembe. Meg még rengeteg dolog, de maradjunk csak a tizennyolcas karika alatt a magnumnál. Valahogy sehogyse bírtam visszaemlékezni, hogy a magnum mégis mi a pöcsömről szólt. Mert a nájkrájderre mindenki emlékszik, hogy beleordított a csuklójába a faszi, hogy kitt így, meg kitt úgy, aztán a kocsi meg. A dallaszra is emlékszek, hogy dzsoki mindig azzal a pedofil képével keverte a szart, a bobi feszt vagy meg volt halva, vagy épp tusolt, a pamela, na arra mondjuk nem emlékszek, volt olyan, hogy pamela, mindegy, a szamanta állandóan be volt baszva, pedig őt imádtam a legjobban, az elli meg reggeltől estig sóhajtozva kávézott, vagy valami ilyesmi, a kliffbárnsznak meg mindig kilógott egy kicsit a savanyú kutyaszar a szájából, hogy mer ő le van maradva, mármegint.
De a magnumról egyáltalán semmi. A piros kocsi megvan, meg a lakályj is, meg az óriási hónaaljkutyás faszi szivarral a szájában, de hogy mit csinált azt nem tudom. Pedig akkoriban ez volt a matiné vasárnaponként, meg a nájkrájder, semmi tizenkettes karika, meg ilyenek.

Majd még mesélek a templomról, mer az egy ilyen izgi hely. Amintátttyák.

Az egyik legkellemesebb program így szentestére az az os újratelepítés, és ebben az a poén, hogy én ezt teljesen komolyan mondom.
Az is nagyon jó még, hogy mivel nem kell vinni a gépet az iskolába, ezért visszatehettem azt a szépséges szekrényhátú fiút háttérképnek, aki már úgy hiányzott, mint viktornak a diktatúra.

life is joy.

Az anyukám nagy bátran hozzáfogott ma mézeskalácsot sütni, életünkben először, egészen pontosan hat tepsivel, de nem kell megijedni, az előregyártott ízfokozós sütifűszer minden körülmények között megmenti a történetet, méghozzá annyira, hogy most rámjött a forraltborozhatnék, azt még nem mondtam, hogy amúgy még nem is ittam a záróbizottság egészségére, meg senkiérese, szal úgy ácsorognék a sötét, hideg éjszakában, ropogtatnám a havat és boldogan kapaszkodnék a forraltboromba, erre persze hét ágra süt a nap, tíz fok van pluszban, hó ugye nulla, meg én amúgyis nagyon odavagyok ezér az egészér, hát akkor most mindenkinek legyen

Merry fucking christmas.

Igazából hónapok óta tervezgetem a mai napra a bejegyzést, a múlthéten konkrétan minden nap erővel nem készítettem be ide a dolgot, szal ennyire benne voltam én itt a meggymártásban, de azt, hogy így lecsengett a történet, valahogy semmi nem jut eszembe, a millió jolformulált cucc közül, de azér a lényeget asszem teccenek tudni.

Mérnökúr, a faszom. Végre.

állok kint a teraszon, cigikávézok, így hajnal fél négykor, meglepő módon nem vagyok fáradt két óra alvás után és egyelőre még ideges sem. egy meglehetősen pörgős, visítós szám megy a fejemben, ami azért ahhoz túl égő, hogy meg is mondjam meik, aztán egy hirtelen fordulattal felveszek egy olyan eddie murphy féle pózt, nem tudom meik filmből, talán a bumerángban volt, amikor a szolid csajnak smúzolt, hogy széles mosollyal egy kis gügyögés, a tökéletes dörnergyörgyféle szinkronnal és ez olyan kis abszurd volt, ahogy a csöndben ez megszólalt, hogy felnevettem magamon, asszem ez már a téboly,

mi lesz itt még ma.

olyan ez, mint a foghúzás. parázok, nem bírok tanulni, meg enni se, meg semmitse, de már nem bírom ezt így sokáig,

legyünk már túl rajta, a kurvaistenit.

adamandandy akarok lenni.

Reggel, ha aztmondja, hogy nem lesznek sorban, akkor én megfordulok és hazamegyek.

Kellemes hétvégét.

véget ért az xfactoruk, véget ért a megasztár, meg lassan a mi saját kis xfaktorunk is és még a jövőhéten nekem is végem, szomorú napok ezek.

nekem legalábbis mindenképp.

a fiúk persze azzal kezdik az egészet, hogy mégis hogy van az, hogy egy ilyen szép fiú nem talál magának senkit. namost nem vagyok én se olyan szép, se semmilyen szép, de ennél a pontnál ugye nyilvánvalóan én vagyok a gyökér.

a kezeimmel öregszem meg, a kezeimmel ölelem a vállam, a kezeimmel teszem magam a sírba.

egy óra az száz perc. se több, se kevesebb.

mondta a közlekedési mérnök.

Azér, ha azt vesszük alapul, hogy teljesen konkrétan egy hét múlva zárózok és még mindig nem tanultam egy kóborkurva sortse, öt tárgy, harmincöt tétel, nem ilyen apróbbak amúgy, meg háromszáz oldal, csak a számok, hogy képben legyenek, jaj még az is szám, hogy négy, ennyi napom lesz tanulni, ha el tudok kéreccckedni a dolgozóbol, mert persze baromi régóta vagyok a gyárban és a legjobb még most jön, hogy két tárgynak tök új tételei vannak amikre a faszom se emlékszik, kidolgozás, idő, mondjametovább, ma is elengedtek egy kicsivel hamarabb, hogy tanuljak és annyi erőm volt csak mire hazaértem, hogy az elmúlt három vvt megnézzem, ami amúgy nem is olyan izgalmas így, hogy a jirzsi seggesfaszos képei is megvoltak, anyway én végülis már nem csodálkozok azon, hogy minden apró szellőre merevedésem van.

Az idegre gondolok ám, nem a jirzsire, remélem teccenek érteni.

van akinek egy sötétben elmajszolt dugi mozart bonbon a titkos élvezet, van akinek a nyilvános maszturbálás, nekem meg ezeken kívül még az is, amikor egyedül vagyok a kocsiban és senki nem látja és a jeges úton befarolok egy olyat, hogy csak véletlenül nem halok bele, hát no, ez ilyen jó érzés.

egyelőre.

meik az a film, amiben három, vagy négy, de lehet csak két transzi buszozza át a sivatagot vagy valami hasonló, sose láttam igaziból a filmet, kicsit olyan őrült-nők-ketrece fíling az egész csak most úgy érzem erre van szükségem.

a tanszik olyanok nekem, mint a lányoknak a meleg pasik egy szakítás után.

azok a szépen ívelt szájak, istenem, meg a borostás állak, az acélos arc élek és közelednek, finoman és lassan, aztán elhaladnak egymás mellett. a kulcscsontok megbillennek egy kicsit és a nyak tövében azok a kis gödröcskék egymásba akadnak. finoman összeérnek a mellek, a hasak, majd a csípők és az övcsatok vidáman csendülnek meg egymáson. a vállak gömbölyödnek, meg a bicepszek is és a széles tenyerek a még szélesebb hátakon táncolnak, a lapockákon, a gerinc gödrében.
ezzel a képpel aludtam el és olyan szörnyű volt felébredni, hogy legszívesebben most is aludnék és az egész napom el van most baszva fejben,

azt hiszem, kevés ilyen szomorú fiú van most a világon, mint én.

Én azért nem vagyok olyan kis takony, mint néhányan, hogy kiírom aa buzioldalra, hogy ma este együtt vonatoztunk a bzvel az egyik városból a másik városba, rajtad valami világos alapon csíkos zakó, meg ugyanilyen ing volt, meg fekete farmer, meg kanos fekete bőr cipő és baromi helyes voltál és még kurvára fáztunk is és ha magadra ismersz akkor írj, mert hát ezt azér ugye mégse.
Ugyan összenéztünk párszor, meg felváltva nézegette a seggét az ablakban per tartogatta felém, hogy jól lássam, de valszeg csak benéztem, tök heterós dolgok ezek, nyilván.

Nem megy ez nekem kérem.

A gyógyegerek ma kirándulni mentek vonattal és olyan ártatlan örömmel leptek el egy egész vagont, hogy kész. Néhányan izgatottan bámultak ki az ablakon a millió dioptriás szemüvegeikkel, rá voltak cuppanva az ablakra, szó szerint, mint az idegesítő plüssfigurák a kocsiablakokra. Mások egymás nyáljait törölgették a szájaik széléről, egy kedves arcú lány pedig pont úgy buzerálta a pulóverét, ahogy én szoktam, hogy egyszer lehúzom az ujját a csuklómon, legalább a térdemig, aztán meg feltolom a könyökömre az egészet, érdekes a hasonlólág ugye. Voltak akik szórakozottan utánozták a többi utast, mások meg mosolyogtak azon, hogy az átlag ember nem olyan mint ők. Egy fiú külön ült mindenkitől, talán mert magában beszélt, talán kitudja, viszont az ápolónő jegyét szigorúan ő kezelte. Mikor jött a kalauz kihúzta magát, az arca kisimúlt és olyan értelmes lett, mint bárki másé, majd jelentőségteljesen átadta a jegyeket és titokban az egész vagon nagyon büszke volt erre a fiúra,

mert ő volt a gyógyegerek szíjmelindája.

Azért az egy izgalmas hívás, amiben arról tájékoztatnak, hogy az egy hónapja leadott szakdolgozatomat a bírálóm még nem kapta meg, mivel elhagyták és akkor most lehetőleg küldjemmárellegyekszives mailban, úgy azonnal, pedig ha lett volna eszem, már előre számítok erre és átírom a változóimat, bögrefeliratok ugye, hát nem gond, majd akkor most legalább tudni fogom percre pontosssssan mikor röhög fel a ficzkó.

Köszitanszék, olyan eseménytelen fiú vagyok nélkületek.

én szeretem a szorgalmas embereket. szerintem a szorgalmas emberek, no meg az unatkozó, pedofil milliárdosok mozgatják előre a világot, ilyen nagy igazságokat is tudok mondani, ugye. a lényeg, hogy most egy szorgalmas kislány kitalálta, hogy akkor ő elintézné, hogy államvizsgázzunkmá egy hét múlva, január eleje helyett, jó, kérdezi, itt jön a képbe egy olyan kérdéskör, hogy vajon mennyit készültem eddig a történetre, úgy legyen ötösük a lottón ahogy ezt megtippelik és akinek a semennyit, vagy hasonló értelmű kifejezés suhant át az agyán az nyert, meg én is, mit mondhattam volna neki, jó.

csak még mielőtt azt teccenek hinni, hogy minden nagyon rendben van.

A dolgozóban a lányok kitalálták, hogy akkor díszítsünk, mert itt a karácsony és a karácsony az milyen jó má, noigen. Tényleg nagyon jó, vegyél ajándékot, hallgassad a nyálas zenéket, vegyél ajándékot, nézzed a nyálas filmeket, vegyél ajándékot, vesszél össze a kiscsaládoddal pont szentesén, meg zabáljál kétpofára, meg idén most a kék karácsonyfa a divat, nemtudom, ja és esetleg vegyél ajándékotmárléccibzmg. Persze mondhatná valaki óvatos hangnemben, ahogy velem ilyenkor illik, hogy azért a forraltbor mégiscsak milyen jó dolog, de én most akkor kedvesen közlöm az opcionális személlyel, hogy a forraltbort az úgy az igazi ahogy az én apukám csinálja, finomédes, fűszeres, meg chili és így akkor már olyan erős, hogy a sárkányképzőben védőital ez, mindenesetre mínusz húsz fokban három korty és teljes a világbéke.
Persze nem most, mert most a kurva karácsonyi idillbzmg és persze nekem kell kitalálni hogy szögeljem bele a vasbetonba a százforintoskínais girlandot,

a kedvenc mondataim egyike, hogy údejó, hogy buzi vagyok. tehátnincsnő. bocs.

jolvan nyunyeszok, mellet ki, hasat be, lábak keresztben, pucsítva ül, kezek a térden tudjukhogy, felkészül, mert jön a burlesque.
zenés, táncos, cher még mindig életben, christina aki munkát ad az egész fodrász és sminkes kamarának, cuki nyunyó pasi alig ruhában, mcszilikon, a lány aki úgy néz ki, mint egy transzi csávó, szal minden ami kell egy baba filmhez és kurvára reméljük, hogy a trailerben nem lőtték el az összes csípős megjegyzést az egész filmből, na meg, hogy christina egy percre se hagyja abba azt a kis szexi vonyítást. vattacukrokat készíteni, szirupot betárazni, jövőre jön a

burlesque

Van akinek csokit hozott a mikulás, van akinek fazon gyantát, meg van akinek munkaszerződést.

Éljen a hétfőtőlpéntekig.

Küldd tovább ezt az ünetet legalább 5 embernek és lófasz se fog történni!
Én már próbáltam és tényleg bejött!