Jajmegvan, egy nagy vidéki kúriába akarok menni, ahol kínosan fehérek a
falak, hatalmas a belmagasság, vannak lovak, meg szexi lovászfiúk, de most
mondom, hogy szex az nem lesz, mert fáj a fogam. helye. vagy
ilyesmi,viszont, ha főzöl valami finom pépeset, akkor elmosogatok és
megigérem, hogy végig nagyon szép leszek.
De persze fogadok meghívást koszlott panelekbe is, ahol a lakás random
sarkaiban mindig van két bedrogozott egyén, akikel persze nem kell
foglalkozni, nyilván mert be vannak drogozva, bár szex itt se lesz,
emlékszünk még a fogamra ugye. Jajdeizgi lesz ez is, egész nap várostnézünk,
meg sültkrumplit eszünk, meg poharasfilmeskávékat iszunk és lejárjuk a
lábainkat, meg bliccelünk a buszonvillamoson és végig angolul fogunk
beszélni, hogy ha jön az ellenőr, akkor majd, értik, bár itt azért nem
igérem, hogy olyan szép leszek.

a fiú azt mondta nekem, hogy most majd márciusban jönni kell egy szombatot, mert a tizenötödike az kedd és akkor a hétfő az majd egy szombaton lesz, amiből ugye jön, hogy itt ez egy négynapos duhaj hétvége, helyesebben annak a lehetősége, amit nyilván nem kéne otthon el valóvilágozni, én meg olyan kis felkészületlen vagyok, mint a megesett lányok annakidején, hogy ha ezt hamarabb tudom, már betrükköztem volna valamit outside the country, de hát már ezt így akkor nem biztos.

mindenesetre, úristenhovamenjekkijönvelem.

Mondanám, hogy azért nem blogoltam egész hétvégén, mert valami ordas nagy
szerelembe estünk egy aranyos fiúval, vagy hogy egy olyan orgián voltam,
ahonnan csak akkor engedik el az embert, ha már tényleg csak annyi ereje
van, hogy hívjon maga helyett két helyes, merevfaszú fiút, de az élet nem
ilyen.
Ehelyett az új telefonom zseblámpájával világoltam a lyukam és kétóránként
váltottam a pánikszerű úristenszétrohadapofám és a végülisez szépengyógyul
között.

Kemény vagyok és nem hisztériázok többet. Legalábbis egy darabig.

nemigaz, hogy nem olvas egyetlen fogorvos se, pont ilyenkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, ténylegnemhiszemel. baromira nem tetszik, hogy döncike full vérben áll, muszáj lesz telefonozom, de úgyse tud mondani semmit, mert nem látja a szemével, mindegy. kussolok, mer már szánalmas vagyok, komolyan.

ezér nem járok orvoshoz, mert az ember azért jár orvoshoz, hogy jobban legyen, meg ilyenek, de ha én elmegyek, akkor mindig csak az derül ki, hogy sokkal nagyobb a baj, meg minden csak sokkal fájdalmasabb, meg mindig mindennel csak vissza kell menni, meg az nem úgy van, gyakorlatilag én vagyok a biológiailag minden alól kivétel, nem hiszem el, öreg koromra, majd lehet belőlem csinálni egy house részt.

Mostmármajd befejezem a fogamat, csak még az jutott eszembe, hogy attól féljek, hogy döncike azért vérzik, mert szorosabb barátságban volt a jenőkével, it’s so gay és a dokibácsi döncikét is megmozgatta a jenőkével együtt a szorosabb barátság végett ugye, itt fogok állni huszonnégyévesen fogak nélkül jenőkéért is küzdenem kellett volna, senki nem szólt rám, vége mindennek, fájdalmaim vannak.

Gyakorlatilag egy hiányzó rágófog az végülis férfias, nem, kérdezem. Nodekettő.

csak hogy egy napig se maradjak vér nélkül, vérvérvér, olyan vagyok komolyan mondom, mint egy nő, vagy inkább rosszabb, szal jenőke sírja egészen szépen gyógyul, a kocsi tükrében még a biodízelt is megtaláltam benne, ennek kollektíve mindenki örül, tehát most döncikéről lesz szó, döncike ő jenőke szomszédja és nagyon siratja jenőkét, konkrétan máfél órája és semmit nem csináltam és ömlik belőle a vér, vérvér és persze még fáj is egy kicsit ez a művelet hozzá, úgy az igazi, nem hiszem el, ez az egész szájberendezkedésem most jelenleg

monygyonle.

Én olyan vagyok, hogy mondjuk elvágom a mutatóujjam. Mondjuk. Vér, jajgatás, szédülés, ne is feszegessük az izgalmakat, a lényeg, hogy általában nem kötöm be a sebet. Egyrészt azért, mert ez valami nevelés, hogy kötés nélkül jobban gyógyul, másrészt meg annyira aprók szoktak ezek lenni, hogy hát értik. Ilyenkor persze nyílván mit csinálok, eltartom a munkától a mutatóujjam, mert ugye bibis, egészen addig a percig megy ez így amikor észreveszem, hogy a nagy fájdalomban amit eltartok az bármeikujjam, de nem a bibis, azt ugyanúgy használom. Neveccséges.
Miután mindennek olyan íze és szaga volt ma egész nap, mint a perzselt malacnakper a frissen kopasztott fejnélküli csirkének, végül oda határoztam, hogy késselvillával turmixolok magamnak egy kis rántotthúst pürével, nem szóltam itthon ugyanis a mai izgalomról, ebben a házban mindenki mindig mindent csak jobbantud, nemhiányzik. Persze itthon végre rendesen megnézhettem a tetthelyet és mostmár legalább biztos vagyok benne, hogy azt a kedves kis barna biobizbaszt vagy kiköptem reggel, vagy lenyeltem most este, pedig az állítólag baromi fontos volt, mit tudunk csinálni, má semmit, vagy elvérzek reggelre, vagy begyógyul a pofám úgy ahogy a biobizbasz feltalálása előtt is begyógyultak a sebek, jelenleg leszarom, egész nap két cigit bírtam csak nagy óvatoskodva elszívni, semmit nem éreztem belőle, de most legalább rendesen elszívtam egy cigit, igaz baromi véresen, de hát ez van.

Ja és mellesleg érezzük az iróniát, megszabadúltam jenőkétől, mert piszkosul fájt, erre most a szitu ugyanaz, csak jenőke nélkül.

hát a doki az új szerelmem. 
tök cuki volt, amúgy felesége van, csekkoltammegminden, szal nem gúnyolódott, hogy mér nem voltam már hamarabb vkinél a dolgaimmal, meg ilyenek, megbeszéltük, hogy mit lehetne és én azt mondtam, hogy soksok szuri után, de vegyük ki a kis piszkot, mert amúgy szar is, meg gyenge is, meg minden. ehhez képest egy fél órán keresztül rángatta, nem fájt, miután elkezdte feldarabolni, olyan horror volt, és tessenekelképzelni olyan fúrója van, fúrója mondom mégegyszer kéjesen, zsibbadt szájjal, ami nem bassza fülemet, hanem tök halk és nincs rémálmom tőle. és teljesen baráti ár volt, szal szupper.

veszont. miki riversnek külön ki kell hangsúlyozni az olyan lényeges adatokat, mint az a húsz perc, ameddig bent kéne hagyni a steril szar, ami fogja a vérzést, hogy nehogy hamarabb kiköpje, mert akkor miki rivers kiköpi, kb 5 per után. azt is tessék elmondani a miki riversnek, hogy ne kortyolgasson vizet, mert az nem segít az alvadásban, csak hígít. ezek után már több mint egy órája nyelem a vérem rohadtbőven, véreset büfögök és még mindig mindenem folyton tiszta vér, vérvérvér, vér, mondtam már, hogy nem rajongok a vérét ugye.

miki von vempájör.

a tejet tudom, hogy hanyagolni kell

holnap délelőttre kaptam időpontot egy kedves dokifiútól, akit a neten szedtem össze, szemben a spinkóval, aki ugyan kurvajó fémjelzés alatt fut, de a telefont sokszor nem vette fel, én meg nem akarom megvárni amíg eljutok arra az izgalmi állapotra, hogy egy kalapácsot fogok a kezembe és csukottszemmel, jól rábaszok az arcomra és akkor aztán már tuti altatásba, fájdalom nélkül, de valahogy csakösszevarrnak. a lényeg, hogy most egy kicsit parázok, nyilván mindenki parázik, aki meg nem, az most majd kussoljon kérem, a fiú egyáltalán nem volt olyan kedves, meg mosolygós a telefonban, mint a képen és valami kutyaugatás is volt még a történetben, úristenhakutyákatisvállal, mileszitt, most jut szembe, hogy meg se néztem facebookon, mivan ha nincs fent facebookon, mivan, ha pont elfogy holnapra az összes szintetikus lószérumja, úristenúristenúristen.

reggel asszem lesz egy hívásom, amiben majd arról tájékoztatok valakit, hogy sajnos hirtelen és azonnalisági  jelleggel el kellett utaznom az északi sarkra, vagy a délire.

aztabüdöskurva.
van énnekem egy príma egyetemi barátnőm. a príma egyetemi barátnőmnek van egy fiúja. a príma egyetemi barátnőm fiújának meg van egy fasza fogorvosa a városban. a fasza fogorvosról annyit kell tudni, ami mindenképp mellette szól, hogy lónyugtatóval és bivalyoknak szánt fájdalomcsillapítókkal várja a kedves haldoklókat, ez lennék jelen esetben én. lennék, de nem vagyok, azért nem vagyok, mert szeptember óta, amikorismégnemvoltsemmibaj nem bírta nekem elmondani a príma egyetemi barátnőm a fasza fogdoki számát. vagy nevét. vagy címét. olyan ez az orvos, mint a rohadt mennyország, biztos kurvajó, de senki semmi konkrétat nem tud nekem mondani róla.
pénteken hogy megvolt a fájdalom, újra elővettem a témát, a príma egyetemi barátnőm mondta, hogy misemtermészetesebb, ráfekszik a témára, a hétvégén megkapom az infókat. na a hétvégén konkrétan semmit nem kaptam, ja de, egy dártwédert, méghozzá legóbólfelkiáltójel, szal úgy eressze le valaki a bicimet, hogy a sötét nagyúr megbosszulja, thx interdimenzionálisplazmavető, figyeled, teljesnév, tudokugye, szal ma hazajöttem, vettem egy raklap csokit, gyakorlatilag ingyen a csokigyárban és még nem is ettem belőle, amikor egy semmivel össze nem hasonlítható érzés fogott el, konkrétan a hányinger. a hányinger a fájdalomtól. pici apró kis böfikék is vannak, annyira igazi a hányinger, lüktet az állam, a fejem, esküszöm ilyet én még nembasztam. vettem be gyógyszer, mitgondolnak mitörtént. ja, pontsemmi. vettem be mégegyet, mondom kemény leszek, mint a teveszar, hát még mindig semmi nem történt, azonnal szóltam a príma egyetemi barátnőmnek, aki persze aztmondta, hogy rajta van az ügyön, úristendefájamúgy, kérdezem én,
mi
a
büdös
lófasz
olyan
kibaszott
nehéz
elkérni egy kurva számot az embernek a kisszerelmétől. egyikőjük sem asztronauta, nem kormányügynökök, teljesen hétköznapi emberek, mobiltelefonokkal, tíz ujjal amivel tudnak gépelni, meg épésegészséges hangképző szervekkel, kérdem én, mi a kurva élet tart ennyi ideig egy retkes kurva számot elküldeni lenni, nem bírok ragozni, ilyen fájdalmak mellett.
mondom jó, ha holnap reggel nem lesz semmi, akkor elmegyek az itthoni picsához, le van baszva, mer esküszöm, saját magamnak is kihúznám, van egy pont nálam, amikor a fájdalomtól való félelmet, meg a nyáloskodást felváltja az, hogy sokkalnagyobb fájdalmakat is képes vagyok magamnak okozni, csak legyek már túl rajta, komolyanmondom, úgyértem, tényleg komolyan mondom, mindegy. aki esetleg azon gondolkozik, hogy mérisnem mentem el rögtön az itthoni picsához, annak elmondom, hogy azon túl, hogy ő fáj, kicsit érdekes, hogy két munkájával is hasonló problémáim vannak, persze a houseban nem esik szó fogakról, hogy is lehetnék kompetens a témában, csak véáááááágülis mégiscsak az én pofám rohad most jelenleg, úgy nyilal bele az egészbe, érzem a fémes fájdalmat, nemhiszemel, hogy vanilyen, gecíííííííííííííííííííííííííííííííííííííí.

az amalgámos fogam az akumlátor, az ideg a vezeték, a fejem meg a zillió wattos izzó és jelenleg sterilizálom az univerzumot. olyan erős fénnyel világítok.

Még én érzem magam szarul komolyan, amiért azt képzelem, hogy több van bennem, mint hogy azafajta kis buzi legyek, aki egy segglyuk faluban fog megöregedni, köldökszösszel, besárgult pornóval, meg azzal, hogy kinevetik a háta mögött. Dühös vagyok, amiért ezeket érzem.
Most is van egy szám, amit a maczkótestvérem mutatott és nem megy ki a kibaszott fejemből és szerettem volna copy here a part of the lyrics, but it’s beyonce, so i don’t wanna look like a stupid little drag queen, i wanna fuck up and die, for now, thanks.
How psyco is just change between the languages, and i still doesn’t learned english. However, mindig azon parádézok, hogy engem senki nem ért meg, mert mittudoménmér, de az igazság az, hogy nyílván velem van a baj, bezárom ezt a faszságot és kész, blog nélkül is tudom magam égetni, kész.
When i was a little boy, i was so emotional, so romantic, like a girl, like a little naive fag. After a huge break, i closed my heart, i dropped my feelings, and i turned a cynical, emotionless guy, i hid my silver staff, i stopped wearing weard clothes and i looked like a strong person. All i weeknes showed up just in my blogs, but now i started feel again, and i really doesn’t understand myself. I feel pain a lot sometimes, and the people can hurt me, and it’s sucks. I just see dika in the tv and i know exactly what she feel, what she think, what she mean the things she says, coz’ i turned the last year to her. It’s very scary stuff, if somebody ask me.
I wanna be that heartless guy who i was.

Orjust, die.

Szekszésnyújork volt egész nap, szex nélkül, no meg pesten. Jó volt, meg minden, de most épp a vonaton depressziózok, hogy milyen jó is lenne egy másfélszobás lakás pesten, vagy londonban, vagy madridban, az volna csak az igazán szekszésnyújork.
A lakás merőben bohém lenne, kevés bútorral, sok párnával, meg szőnyegekkel, a budiajtót lilára festeném belülről, a lila kellemes szín a szaráshoz, legalábbis asszem, minden hétvégén kimennék a bolhapiacra és vennék valamit, legfeljebb egy ezresért, mindegymit, de olyanokat, mint egy fanyelű kis megfakult kézitükör, ami semmire nem lenne jó, de azért kéne, mindig lenne fent nálam valaki, egy ismerős, vagy egy ismerős ismerőse, de általában többen és én lennék a város ursula buendíája, aki jön, mindig hozna valamit, krumplit, hagymát, felmosónyelet, lécci vedd le a függönyöket drága, úgyis olyan szép magas vagy, holnap függönyt akarok mosni, mindenki kapna egy kicsi feladatot, unalmas óráimban tömegközlekednék, csak úgy egy találomra járaton, a végállomástól visszafelé meg séta, lyukas cipőben, szakadt nadrágban, meg valami kendővel a nyakamban, úderengeteg kendőm lenne, tudnám a legputrisabb helyeken a legfincsibb kávézókat, meg kajáldákat és a lakásban ki lenne rakva az almodóvár minden filmjének a plakátja, az asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén különösen frekventált helyen, mert azt imádom a legjobban és úgy lenne, hogy felfotosoppolnám ánégyesekre és abból mozaikoznám ki, de úgy, hogy a fehér részek tök asszimetrikusak legyenek, a szobában úgy lenne, hogy az egyik sarokban a tiszta ruhák bedobálva valami fotelfélére, a másik sarokban a szennyes, a kettő közt meg a még hordható, nem lenne mosógépem, hanem lejárnék a városba, hatalmas vászonzsákkal mosni és amíg várok, addig valami szarponyvát olvasnék, ami ha kész, akkor csak úgy otthagynám valahol, hogy más is elolvashassa, nem lenne csak egy alig összetákolt gépem és kétnaponta neteznék csak, mer olyan lassú lenne, a telefonom meg valami leggagyibb és nem hívnék szinte senkit és mindenkinek aztmondanám, hogy nincs pénzem, ha akar valamit hívjon ő, minden péntek és szombat este randevúznék, céltalanúl, esélytelen fiúkkal és nem is azért, hogy legyen belőle valami, hanem csak a randevú izgalmáért, semmi szex, semmi szerelem, csak egyéjszakás randevú és így mondanám, hogy na megyek, mert randevúm van, szigorúan nem lenne két egyforma tányérom, se bögrém és a legolcsóbb barna papíros, mármint végig full barna papíros cigarettákat szívnám, de csak otthon, nyilvánosan talpast sodornék, parfümből, meg alsógatyából viszont drágát hordanék, lenne még egy húszéves asztrám is, vagy nem, ferdehátú, az ismerőseim meg mindig elkérnék, én meg odaadnám és nem izgulnék, ha összetörik akkorse, mert vennék egy másik húszévesszart, amíg megy, addig megy, aztán kész, visszarasztáznám a hajam és lenne benne szőke is, meg mélyvörös is és nem hordanék magammal ennyi szart, mint most, hogy kézfertőtlenítő, meg kézkrém, meg mentoloscukorka, meg óvszer, bár azt talán mégis, mondjuk esélytelen a hirtelenszex, de egy alkalmas pillanatban fel is lehet fújni és megbotránkoztatni a népet vele a plázában, olyan hippi lennék, mint a szar és élvezném, semmim nem lenne, csak egy ipodom, meg egy alsógatyám és ha olyan kedven lenne beleülnék a fűbe, soha nem ültem még csak úgy fűben, mert piszkos leszek, meg az mégis milyenn dologmár, sőtt bele is feküdnék a fűbe és soha többet nem jutna eszembe, hogy júj most lehet rossz helyen vagyunk, mert ez stuff only és ha kávé kell, ugyanúgy beállnék a pult mögé megfőzni magamnak, mint egyszer a caminón és még egy varrógépem is lenne és csinálnám magamnak a szaros gönceimet és egy vagy több, de graffitishányeff gyerekkel kifújatnám a lakást, a fürdőbe konkrétan egy félmeztelen bírkózót, vagy ilyesmi és nem terveznék messzire és nem kínoznám magam olyan szarokkal, hogy most még ezt bírd ki két évig és aztán majd jobb lesz, hidd el, hanemcsak csinálnám amit szeretnék és olyan lennék, mint egy kvázi törvénytisztelő czigány, csak mégse és boldog lennék és amikor megunnám, akkor egy hátizsákkal indulnék a következő országba, a következő kontinensre és az érzelmileg felfokozott pillanataimért írigyelnének, vagy nem, leszarom, sose stoppoltam még mert az milyen dolog, kérem semmivel nem másabb, mint három vagon rohamrendőrrel szemben a csatorna fölött guggolva fogat mosni, a caminót élveztem a legjobban az életemben, amikor nizzában arra ébredtem a tengerparton hajnalban, hogy az úttisztító szar fejbespriccol kilencrész húggyal, egyrész vízzel és milyen jó volt a tengerben megfürdeni, meg kicsit meztelenkedni a francia napfelkeltében, meg amikor egy éjszakát sétáltam valahol carrion de los condes körül és mikor pofával ráestem a falura a holdvilágos éjszakában, csak kihajtogattam a cuccom egy padon, olyankor már nincs nyitva szállás és mindenem ott volt velem, az volt a szabadság, a csillagos ég alatt aludni, egyedül, egy apró spanyol faluban és nem lenne a lakásban kettő egyforma semmiből és semmit nem sajnálnék ami tönkremegy és mindent újrahasznosítanék amit csak lehet, teleélném az egész világot,

kár, hogy egy rohadt kis takony vagyok és úgyse fogom ezt megcsinálni.

És most, amikor szinte percre pontosan öt órával voltam az esemény után, egyszercsak megint elkapott az érzés, ami miatt hajszál híjján, és ez most nem költői fordulat, mert konkrétan hajszál híjján, de szóvalhogy hajszál híjján befostam. Megint.
Mer az úgy volt, hogy ebéd közben egyszercsak, akkoris hajszálhíjjánbefostam, hogy a kedvenc fogamból egyszerűen integet az a kedveskis fehér világító száloptika, legalábbis, ha a testem animációs film lenne, akkor biztosan egy kedves világítókis száloptikaként ábrázolnám. A lényeg persze az, hogy a világvége is megváltásnak számított volna egészen addig, míg dolgozó után be nem szabadultam az üres patikába. Az üres patikáért kínzó fogfájásos homokosok általában hálát szoktak adni, tettem ezt én is, mert tudom milyen betegesek tudnak lenni a nyuggermammerek, meg papperek és gurulósbőrönd mennyiségű tablettákért, meg közgyogyós smalltalkért ácsorognak húszperceket a soraikban, mitadhatok kérdezi az imádnivaló nénike, mondom fáj a fogam, de piszkosul, hát van ilyen, meg olyan, mutatja, bánomisén mondom neki, adja azt, mutatok a legközelebbire, tízszemes jó lesz, kérdezi, jó, mondom én.
Hoppá.
Mondja ő, bzmg, gondolom én, csak húsz szemes van, mondja ő, nembaj az is jó, reszketek a bogyóért, rámnéz, elmosolyodik, tuggyamit, adok magának csak tizet, ha úgyis annyi kell, jaj kedves teccik lenni, de jó úgy egybe, nem akarok kavarnimegminden, fiatalember, jobban jár így higgyeel, csak a huszasnak a felét kell kifizetni, bánnyafaszomcsaknyeljemmále.
Soseszedek gyógyszert, eszembe nem jutott, hogy lehet felesben venni, vagy hogy elmúlik a hatása, ha most a maradék nyolcat megszorzom öttel, az a gúgli szerint negyven, szerintem meg hétfő hajnalbanordítás, meg hétfőreggel kisírt szemekkel dübörgés a patika ajtaján.

Fel fogom hívni a nemfáj fogdokit, mostmár pénzzel zsarolok a telszámáért, a fájdalom fájdalmas és szar. Monygyonle.

helyszín a stage, fent kitti rivers, telifekete harisnyában, hosszú szárú martensben, egy fekete passzos vékony garbóban és ezen az egészen egy lenge szürke selyemfodros, hatalmas valami, a fekete izék amúgy azért kellenek, mert tudniillik kitti rivers nem borotválja a lábát és nem hajtogatja a farkát, ugyanis kitti rivers fiú. a jelenet egy képzelt részlet, egy képzelt transzi, képzelt műsorából. aláfestésnek még annyit engedjenek meg az audiovizuális olvasás örömére, hogy a képzelt műsort képzeljék el a pápai erika, mint lauren graham egy fél oktávval mélyebb hangján feat the real joan rivers féle rekedtség.

csőcső! mindenki ittvan? pisikaki megvolt, senki nem megy ki, ugye? esetleg el, azt szabad, jolvan, helyes. na édöseim, ha már így elrángattatok a barátok közt elől, jáájdeviszket!!! (benyúl a dekoltázson és vakargatja a mellét. a garbó ugyanis nyúlós, hálistennek) segítsen valaki azonnal! (csönd) nem vakargatni kell, ne tolongjatok ennyire (egyáltalán nem tolonganak) (csönd) (megint vakaródzik, közben) ne ácsorogjatok már olyan bambán, biztos van itt egy anorexiás nyunyó, akit fel bírok húzni (kis szünet) a színpadra, naaa! (toppant egyet) (nagynehezen felszermányolnak vkit a színpadra) szevasz drága! hogyhívnak, béla jó lesz, ugye? perszehogy persze. na, neked csak annyi dolgod van, hogy megfogod amíg én megigazítom. (senki nem mozdul, csönd) a mikrofontbéla, fogd meg a mikrofont. (béla megfogja a mikrofont) úgyisjó. (ilyenkor béla eltartja kittitől a dolgot, aki látványosan utánanyúl, meg hajol és úgy üvölt bele) dekisönzővagymákomolyan. (benyúl és kivesz a melltartójából két hatalmas szürke túrazoknit. az egyik deformabb, mint a másik. közben jelentőségteljesen néz bélára, aki nem reagál, ekkor kitti dobbant) naa! (béla odatartja a mikrofont) hát ez volt a gond láttyákugye. úgy siettem, még magdianyust látniakartam tigrisbukfencet vetni, hogy felcseréltem a melleimet. ötvenhatos pamut túrazokni, fel tudom húzni a seggemig. (mutatja a jobbkezében levőt) ez meg egy ötvenkettes, szintén a tüdőmig melenget. (mutatja a balkezében lévőt) a trükk az, hogy az ötvenkettes megy a negyvenhármas jobbjábam fölé, az ötvenhatos, meg megy a negyvenhármas ballábam fölé, értik, nem bonyolult. (közben mutatta, hogy meik meilk, kicsit zsonglőrködött is velük, de mivel azt nem tud, ezért leestek a földre és az  egyik elgurult) dobd már vissza angyalom a cickómat, még ittmaradok fél mellel, azt botrány lesz, köszcsi. (a köszcsi az nagyon gúnyosanejtve, végül beteszi a helyére) na nem olyan izgalmasez, senki sem szimmetrikus, mondcsakbéla, a te farkad is görbe ugye. (béla zavarodottan néz, nem szól semmit) na menjélszépen és kérdezd meg valakitől, hogy legközelebb tudjad, ha felszólítalak. (béla balra el) egy fiúnak minDíg minden körülmények között tisztában kell lennie a farkával, hááát! juteszembe. (itt kittirivers egy párbeszédet imitál, amikor sajátmaga, akkor baloldalra áll kicsit elfordulva, amikor meg alekosz, akkor meg jobboldalra áll, megintcsak kicsit elfordulva, mintha tényleg egymással beszélgetnének, valamint amikor ő épp alekosz, ki tudja követni a személyiség a személyiségben fonalatbzmg, szal akkor a balkezét hátravágja, a jobbkezét elől tartja, mintha egy talpas poharat fogna, a térdeit beroggyantja, és a hasát kitolja, peckesenáll magyarul. az megvan, hogy még mindig egy szürke selyem estélyiben, meg martensben) szevaszalekosz! (mondja kitti kéjesen) heló kitti.(hatásszünet) mondcsakalekosz mi a helyzet? hát meg kell, hogy mondjam neked kitti, hogy egy ilyen impozáns látvánnyal szemben a helyzet minDíg csak jó lehet. nemmondoood. dehogynem.azok a lábak apukám, azok a telt idomok… ódekishuncutvagy (kitti itt ráharap az ujjára játékosan) azt kell, hogy mondjam kitti, hogy izgató hatással vagy a bioritmusomra! te alekosz! tudod egyáltalán mi az a bioritmus? (kérdezi kitti harciasan kioktatósan) persze (mondja alekosz gyanútlanul természetesen) ja, hát hogyne, tik (jobbkéz mutatóujj dicknél lankadt) tak (jobbkéz mutatóujj dicknél kevésbé lankadt) tik (jobbkéz mutatóujj dicknél már alig lankadt) tak (jobbkéz mutatóujj dicknél áll) (vélketően a közönség itt hangosan felnevet, bár olvasva nem olyan vicces a tiktaktiktak, a lényeg, hogy kis szünet, kitti kimerevedve áll, mint a vicces sorozatokban szokás) aztán meg jön a pampam is, ugye? (a pampamnál a csípő előre hátra, a kézzel meg nem tudom elmondani, de hát a dugás a lényeg értik) hát kitti, azthiszem te értesz a férfiakhoz. egy ilyen nő, apukám, egy ilyen nő kéne nekem. és mi van drágám, ha én éppenséggel fiú vagyok. hát… akkor…

töltünk még egy brandyt.

és akkor kiderül, hogy a kedvenc sznob dohányom, amit imádtam spanyolországban, egyrészt, mert tök naturál, semmi ízesítés, meg javító anyagok, csak szárítás, szeletelés, csomagolás, ez a dohányok zöldteája, másrészt meg mert ez volt a legolcsóbb és talpasan sodortam és még most is könnybelábadt szemmel gondolok vissza a caminora, szal kiderül, hogy ezt az imádott dohányt lehet kapni a sarki dohányosban, mellesleg piszkosul drágán és
évek
óta.
még jó, hogy úgy hozatom alkalomadtán a spanyoloktól. tiszta sokkban vagyok mostemiatt.

#napilebőgés.

vannak olyan emberek akik úgy követnek, mint a picsikutyák. jönnek, loholnak és játékosan megrázzák a fejüket, hogy a kis édes fülük csak úgy libegjen, nyilván nem tudom hogy néz ki egy pincsikutya, ezt csak úgy szokták mondani, nem is ez a lényeg. a lényeg az, hogy ezek az emberek jönnek és beszélnek és beszélnek és nem tudják, hogy miről én sem tudom, hogy miről, nem is ez a lényeg, csak beszéljenek. nem mernek egyedül maradni, főleg nem csöndben. a dolgozóban is van egy fiú, aki mindig csak mondja, valameik reggel is a kapuban összefutottunk, kezelésköszönés, majd lélegzet vétel nélkül kezdi, hogy persze neki mondták, hogy majd azzal bajok lesznek, de a tárgyalás végére, hát ő, hát kihinné, de ő elintézte, röhög közben, itt nekem is röhögni kéne, de inkább kimentem a parkolóba, mindenféle ürüggyel, mondom még be se értünk, nem bírom. nem tudjuk mi a sztori eleje, mikor játszódik, kik a szereplők, egyáltalán színes vagy feketefehér a sztori, nem is lényeges, ő csak el akarja mondani, akár érdekel akárnem. hát ponnem.

You think I’m pretty
Without any make-up on

régen én is ilyen voltam, hogy folyton beszéltem és folyton valakivel kellett lennem, hogy ha már egyedül voltam, akkor az nem volt jó, mert biztos mindenki rólam beszél, meg rajtam röhög és nincs fogódzó, nincs társaságom, amivel el lehet terelni a gondolataimat, meg meg lehet mutatni, hogy engem aztán minden hidegen hagy.
már nem vagyok ilyen.

You think I’m funny
When I tell the puch line wrong

szeretem a csöndet és szeretek egyedül lenni. szeretek reggel egyedül botorkálni a sötétben a kávémét, csöndben egyedül cigarettázni a hidegben, szeretem elolvasni reggel a mailjaimat, amiket persze nem kapok, de nem ez a lényeg. szeretek egyedül vonatozni, közben zenét hallgatni, meg olvasni, szeretek egyedül dolgozni, amikor megmondják, hogy na ezt kell csinálni, és kész. szeretek egyedül vásárolni és nem várni másra, meg nem vár rám senki, szeretek egyedül csöndben szomorkodni és gondolkodni, meg fejben blogolni. amikor nem szeretek egyedül lenni az az, amikor hazaérek a nap után. akkor szeretnék valakivel megvacsorázni és beszélgetni, hogy mi volt velem, mi volt vele, aztán kicsit pihengetni együtt, ketten, majdnem csöndben, meg ilyenek.

I know you get me
So I’ll let my walls come down, down

az emberek folyton csak beszélnek és hazudoznak és ilyenek és csöndet akarok. olyanokat mondanak, hogy milyen vékony vagyok, meg nem is vagyok kövér, sosehiszemel. tudom pszichiátria. régen kislánykoromban olyan voltam, mint a többi kislány, meg nagylány, meg minden, elvártam és kiköveteltem, hogy rendszeres időközönként lássanak el olyasmi bókokkal, hogy jémennyitfogytál, közben persze híztam és kövérebb voltam, mint a sokévi átlag, de legalább jólesett, jólesett, hogy mondjanak valamit a csini új ruhámra, vagy a hajamra, vagy bármire ami eszükbe jut, kellettek ezek a hazugságok. demárnem. kanyám is azt mondta valameik nap, hogy még legalább 5 súlyeséget kellene híznom, hogy emberes legyek, ha nem lett volna a kanyám, meg nő, akkor felpofozom érte, hogy mondhat ilyet. megint nemeszek kenyeret, remélem mostmár sohatöbbé.

Before you met me
I was a wreck

a sztepfordi feleséget is szokatom a csöndhöz. ritkán találkozunk mostmár, de nekem ez így meg is felel, kéthavi dráma három órában, tökéletesensok. szóval csend van. neki kínos én cigarettázok és azon gondolkodok, hogy be kéne venni egy nadrágomat, de nincs rá időm, a gépem is sehogynincsmég, aztán megszólal, olyan idegesen és kapkodón, hogy elűzze a csöndet, a kínos, utálatos csöndet, kurvamesszire, hogy soha többet ne is lássuk, mégis milyendologmáracsönd, szörnyű. aztmondja, a szerint kár értem, hogy buzi lettem, mert egy ilyen helyes gyerek. hazudik. de azért kedves. jobban akar éreztetni, arra emlékszik, hogy amikor kislánykoromban jól éreztem magam akkor mennyit beszéltem és az élet mennyivel jobb volt abban a beszédes intelligetlen világban. tudom, hogy nincs olyan hogy intelligetlen, főleg nem kétellel, de ez most más. tisztában vagyok mindennel, ez most kivételesen nem álszerénység, meg pszicho, tudom hol a helyem, tudom hogy egy senki vagyok és kész. nincs ezen mit kergetőzni.

But things were kinda heavy
You brought me to life

tudom, hogy kell a hajamat úgy fésülni, hogy jól álljon, tudom hogy kell úgy felöltözni, hogy az csinos legyen, azt is tudom, milyen szögbenfénybenpózban kell fényképezni, hogy szép legyek. mesehabbalazegész.

Now every February
You’ll be my valentine, valentine

a csönd jó, a beszéd nem mindig. amikor az msn berobbant nálam, hogy ez mekkor találmány, persze fent voltam, hogy ez milyen jó, meg minden, hát már nem. nem érdekelnek a napi hülyeségei az embereknek, hogy képzeljemelmivoltazóráján, meg leszarom amúgy. ha fellépek msn akkor az azért mert konkrétan valakivel beszélni akarok valamit, ha az megvolt, kilépek. mindenki más aki velem akar beszélni írjon ímélt. azzal meg tudom várni a beszédes hangulatomat, hogy elolvassam meg visszaírjak.

Let’s go all the way tonight
No regrets, just love

és azt utálom a legjobban amikor olyanokkal jönnek a vadidegenek, hogy mit csinálok, meg mennyi a fizetésem, meg csajodvane, meg ilyen faszságok, szeretném ezeket az embereket leköpni. soha senkit nem köptem le, sztem undorító dolog, de szal szeretném ezeket az idegeneket leköpni, miközehozzá, ha engem nem érdekel az ő szaros fizetése akkor mit pattogbzmg. szeretném elmondani, hogy nincs csajom, mer buzivagyok és a faszt szeretem, szeretném elmondani, hogy kurvára nem a diplomásdolgomhoz kapcsolódó munkát végzek, mert semmi érzékem az informatikához, meg utálom is meg minden, de ezt általában nem tudják felfogni az emberek és itt kékhalál, lefagynakbzmg, szeretném elmondani azt is, hogy mennyi a fizetésem, hogy milyen kevés, vagyis annyira végülis lehet nem kevés, nem tudom, de hamarosan nem fogja megérni ez a dolog nekem, hagyjuk a fináncot. nem. igazából nem szeretném ezeket a dolgokat elmondani, gyakorlatilag senkinek. húzzon bőrt a fogára és basszameg a jókurvaanyját, aki idegenül ilyeneket kérdez.

We can dance until we die
You and I
We’ll be young forever

az emberek beszélnek, hogy ne legyen csönd, beszélnek, hogy jobban érezzék magukat, vagy hogy elérjék a céljaikat, vagy hogy kárörvendjenek, vadidegenek, mért kell a retkeskurvapofájukat kinyitniuk. csönd. kellemes hallgatás, idegenek vagyunk, nem szopok idegeneket, hagyjanak elmélkedni, olvasni, zenét hallgatni, a nyomoromban szomorkodni, egy kibaszott cigarettát nyugodtan elszívni, kusslegyen.

You make me
Feel like
I’m living a Teenage Dream
The way you turn me on
I can’t sleep
Let’s runaway
And don’t ever look back
Don’t ever look back

My heart stops
When you look at me
Just one touch
Now baby I believe
This is real
So take a chance
And don’t ever look back
Don’t ever look back

olyan helyes kallerok vannak manapság néha, hogy velük kellene reklámozni a vasutat, ahogy ott állnak és mosolyognak a sötétkék egyenszarban és tartják a kezüket a jegyért és aláfölé lenne írva, hogy jó kezekben van.

noigen, lennék én néhány kezében, ezt írnám alá filctollal.

megtiltották a buzifelvonit, szal úgy gondoltam, hogy most végre akkor mégiscsak kimennék, de akkor legyen már úgy, hogy nem szólunk senkinek, csak mi buzik tudjuk, hogy mi lesz a pálya, aztán gyalog, meg olyan táskamagnóval, mint a régi filmekben, vannak itt olyanok akiknek ez amúgy a fiatalkoruk része lehetett, szal ilyen hatalmas retró izékkel a vállunkon, félmeztelen, márakimerénnem, de hogy és a nagy, hosszú útvonalon vonulnánk, aztán ez lenne szerintem az igazi figyelemfelhívás. lenne flashmob, meg a dudáló autók kabbeanyád-olására valami koreográfia, teljesen biztos vagyok benne, hogy még a szomáliai kalóz fiúk is elábrándoznának rajta, hogy magyarország biztosnagyonjóhely.

országimázs gay version.

A fiú álmosan ébredt a sötét, komor éjszaka utolsó órájában. Ahogy felült az ágy szélén és gyűrött arcát tenyerei közé fogta, arra gondolt, hogy milyen hiábavló is minden. Kinézett az ablakon és az utcai lámpa fénykörében kábultan nézte tíz percig, ahogy az égvilágon nemtörténik semmi. Ekkor egy olyan sóhajjal, amiben aztán tényleg minden bennevolt, elindult a kávéjáért, mert ahogy szokta mondani, a kávé az élet, benne a tej a csiklandósság és neki akkor reggel minden apró csiklandósságra szüksége volt, hogy el bírja a nehéz nap közelgő nyomorát.
A konyhában, a kávéfőzővel szemben állva persze jött a nap második legnehezebb akadálya a felkelés után, nevezetesen, hogy a kávégyüjtő üres, úgyismondhatnánk porzik. A fiú arcán ekkor gyors egymásutánban három dolog villant át. Elsőként egy fájdalmas kifejezés, amolyan, engem-nemszeret-senki-mérisvanezígymostkérem féle érzet, amit rögtön követett a basszamegmindenkia-narkóskurvaanyját, itt a fiú már megtette az első mozdulatokat, amelyek a kávéfőzés ősi elektromos rituáléjához tartoznak. A harmadik, egyben álandósult arckifejezés olyasmi volt, miszerint mér-vagyok-én-ilyenkurvaszerencsétlen.
Kínokkal és feedolvasással telt öt perc után a fiú a még mindig sötét és csípős éjszakában kortyolgatta a kávéját egy állítólag betonerős cigaterrával együtt. Ahogy a bögre meg-megemelgetődött, a fiú figyelmes lett egy aprócska kis zörejre. Noha életében nem hallott még ilyesmit, szinte ösztönösen vette balkezébe a bögrét, aminek a fülét jobbkezével óvatosan mozgatni kezte, bizonyítván azt a föltételezését, miszerint a zaj forrása az éppen letörni készülő bögrefüle. Tévedett. Ugyanis ami éppenséggel letörni készült, az a bögre fülével egybenőtt félbögre, értelemszerűen a másik félbögréről. Ennél fogva a következő dolog ami miatt a fiú szomorú-mérges-mégmérgesebb lett az az volt, hogy bokáig állt a kávéban.

Éssajnos külsőleg.

én egy olyan regényben szeretnék élni, amit a lucia ír.

Imádom ezt a pergőnyelvű, fehératlétás, tetkós, kibaszottbőgatyás, arany_színű_fuxos, alja spanyol reppet. A michael fletly nem tipeg úgy ahogy ezek hadarnak, decensen, a háttérben meg a nyomornegyed, meg a putri, tisztára nedves leszek, komolyan.

Bármeiken csüngnék, mint kellék. Akármeddig.

olyan undorító lett ez a blog, hogy már magamat sincs kedvem olvasni.

elég érdekes, hogy informatikus létemre rendszeresen hazavágom az oprendszereimet, meg törlöm a winyómatper egy olyan fontos bejegyzést róla, ami miatt úgy tűnik, hogy minden törlődve van. ilyenkor persze nem kell megijedni, most is épp livecdről blogolok, miközben a hirtelen talált 8gigányi sdkártyákra mentegetem a képeimet, meg kitudja miket, tiszta szerencse, hogy a korábbi élményekből tanulva, már elférek ennyi helyen ha nagyon muszáj. az idegesítő az, hogy elbaszok most ezzel egy teljes napot, míg minden ugyanolyan lesz, mint volt, aztánmeg kezdődhet minden előröl.

aki kurvának megy ne sírjon, ha szopnia kell. #napiközhely

A nekemilyenpasimsoselesz kategóriájú fiú, akivel fél órát bámultuk egymást az ablaktükrözödésben, mikor leszálltunk, megállt cigizni oldalt. Én elentem megnézni, hogy majd ugyanarra szálloke vissza és mire előkerültem, akkor ő még mindig ott cigizett és még életemben nem akartam ennyire, hogy baszódjon el a gyújtóm, mondom három üres kattanás után akkor se feltünő semmi, ha fail. Mitgondolnak, hanyadjára világoltam fel, perszehogypontharmadjára, óriási fényes lobogó lánggal, good bye eyebrow, good bye hot guy, olyan kis mulya vagyok, elő se kellett volna venni a tüzet. Aztán várt még egy kicsit, hogy a nyomorom teljes legyen és eltünt a semmibe.

Afaszbaafaszbaafaszba

Úgy volt, hogy ma reggel nagyon jól sikerült a hajam, meg szépen is öltöztem fel, a nap is sütött olyan bágyadtan, hogy hamarabb eljövök a dolgozóból és vásárolni fogok, ruhát, meg majd a hétvégén is pesten, meg minden, olyan ez, mint a faszverés, csak drágább. Aztán voltam a városban füles nélkül és rajtam kívül mindenki más is a városban volt és törtek, zúztak, tapostak, meg tolongtak és olyan szörnyen bunkóak voltak az emberek, hogy biztos vagyok benne, holnap jön a világvége. Legalábbis nagyon remélem. Többek közt olyan ideges is lettem, hogy életemben először tényleg majdnem orrbavágtam valakit, de persze aztán csak meg se szólaltam, nem vagyunk állatok, bocsmá én nem vagyok állat, vagyis valahol mégis. Mostanában ilyen dühkezelési gondjaim vannak, hogy pillanatok alatt elönt a dolog, de úgy, hogy most akkor már az életem sem számít, csak adjam ki magamból, sose voltam ilyen. Úgyhogy visszamentem a dolgozóba a kissebbségi komplexusommal a seggemben és már tudtam, hogy sehova nem akarok menni, vásárolni meg végképp nem, bele a tömegbe, ahol a többi faszfej van, mindegyik faszfej, nem, nem megyek én sehova, a hajamról is kiderült, hogy egy nagy fos az egész, pedig voltam vagy öt bpparádén, meg egy velenceikarneválon, meg rengeteg spanyol piacon, hát az kérem a fincsi tömeg, ez meg csak kopogós aprószar.

Szomorúan fogok fetrengeni egész hétvégén és arról fogok ábrándozni, hogy mennyi minden másképp lehetne.

az új laptopom hackelése mode kettőspont on. kettőspontdékettőpontdékettőspontdé

back in few days.

Arra goldotam, hogy vajon mit gondolhatnak azok az emberek akikre én gondolok. A következő fülkében ül egy piszok helyes fiú, aki az előbb megkérdezte, hogy odamegye a vonat ahova öles betűkkel ki van írva. Persze biztos csak figyelmetlen, vagy tutibiztosra akar menni, meg ritkán jár erre, egyáltalán egy ekkora hindu pöttyel én szóba se állnék magammal, aminek persze az a harmincas nő is ellent mond, aki a vigyorgást, meg a csillogó szemeket nem bírta abbahagyni, amíg soron kívül nem ajánlott be a hivatal útvesztőjében, pedig még a kapuban találkoztunk, biztos ő meg csak segítőkész, én meg nagyon elesett, térjünk vissza a dögszexi fiúra. Azért ült be az előttem levő fülkébe és hagyta nyitva az ajtót, mert meleg volt bent, meg szag, vagy azért, mert meleg volt bent meg szag. Nem értek a jelekhez, égetni viszont profi módon tudom magam, mindig a szexésnewyorkkal példálózok a lányoknak, amikor a jelekről beszélnek, hogy ha egy fiú akar valamit, akkor úgyis fogod tudni kislyányom, ha meg tépelődsz rajta, akkor az azt jelenti, hogy nem akar semmit. Biztos vannak ilyen buzik is, főleg a buzibálban, a buzibálban én is ilyen lennék, mert ott tudjuk, hogy lehet ilyennek lenni, de a buzibálon kívül nem marad más csak a jelelés azt én meg nem tudok.

Most minden egyes fiúról bejegyzést fogsz írni, aki csak él ezen a kurva földin te majom, kérdőjel.

Hát a kis tizenhatéves is pont rossz napot választott ki arra, hogy analfabéta legyen. Kurvanyilvánvalóan nem állok szóba senkivel sokkaltöbbminttizenhat alatt, erre nemistudom mit gondolt, még elkapok tőle valami teletabit, vagy hellókittit, beszarok.
Kitti rivers.
Ha transzi leszek, soha, szal akkor kitti rivers leszek és nem fogok tátogni, hanem stand up műsorom lesz ami a zoknikkal fog kezdődni, amikkel a melltartóm lesz kitömve,

ötvenhatos, vastag túrazokni, egy pár egy cickó.

Olyan mérges vagyok, hogy agyon tudnék verni valakit a puszta kezemmel. Reggelre lett a homlokom közepén egy akkora hindu pötty, hogy a google mapson is látszik, az összes nadrágomat tönkrebasztam, mert elestem a kurva biciklivel, amiről ma leesett a lánc, biztos vagyok benne, hogy a seggem lyuka is olajos lett pedig, nem nyúltam hozzá, just for the record, a hajam egy fos és felhíztam a tavaly téli súlyomra, pedig a nyáron már az ájulás kerülgette az embereket, hogy mennyit fogytam. A boltban is majd le akarnak húzni azok a nagyképű faszok, már előre tudom, hiába mondom, hogy van az úgy és annyiért ahogy én mondom ők majd úgyisjobbantuggyák, méghozzá nagyon lekezelően jobbantuggyák és én meg majd teátrálisan kivonulok, legalább legyen min röhögniük, faszom a szájukba azoknak is, rendelhetem meg a netről a gépem, mert pesten persze csak péntekig dolgoznak, azokisrohaggyanakel, de ez még mindig nem is számít igazán, mert a fizetésem úgyse kapom meg sose, a februárnegyedike idén elmarad.
És akkor azt még nem is mondtam, hogy a kislánykori barátnőm, akivel jártunk és miatta lettem buzi, mer ilyen nők inkább ne is legyenek seholse, meg üldözött évekig, amikor megmondtam, hogy már más kapura játszok, hát csak jobban akartam a népírtást, méghozzá önvédelemből, hát most megint kezdi, hogy legyünkbarátok, elém ne kerüljön ma senki, mert megfolytom, balkézzel, komótosanlassan.

Doktorúr, mostanában olyan ingerlékeny vagyok, meg ideges és azonnal felkapom a vizet mindenen, meg ordibálok…
De miért.
MITMIÉRT.

A hétvégék a legszörnyűbbek. Bezárkózok egyedül a szobámba és kábán bámulom az óriásfaszu bécit, meg a dika rohamait, tökre értem amúgy minden gondolatát, ettől a kurva vvtől is csak egyre depressziósabb leszek, mikorleszmávége.
El kéne szökni afrikába a faszba, a sivatag közepére, beállni egy helyes kis törzsbe, egy kurva mondatot nem bírnánk beszélni, meg feszt bogarakkal akarnának etetni, végül amikor az éhhalál miatt már nem lenne erőm se tiltakozni, se öklendezni, hát kíméletlenül letolnák a még mozgó és csiklandós sáskákat a torkomon. Utána már haverok lennénk, építenénk nekem egy cuki kis kunyhót, ahol az összes felnőtt fiút megrontanám, tök vékony lennék, meg baromi barna és persze kurva szőrös is, nem lenne internet, se telefon, se pénz, se semmi és a legnagyobb örömmel halnék bele egy fogfájásba.

I need a ticket from home to middle of nowhere.