nem az a legszarabb abban, ha az ember falun lakik, hogy folyamatosan kell valamit betonolni, járdát csinálni, kocsibejárót, üvegházat, pluszmégegygarázst, a pluszmégegygarázst belülről faszául ki tudom vakolni btw, csak a plafont nem, mindegy, bár ez is a listám tetején van, hanem ha néha olyasmi van, ami miatt el kell hívni a szakembert, akkor az feszt pofázik. pofázik, bzmg, pofázik, az emberek járkálnak az utcán fel, meg le, ez dumál velük, ha épp két percig nem jönmegy senki, akkor mit dolgozok, ez mit jelent konkrétan, jó de akkor egy műszakban mi az amit én ténylegesen csinálok, meg ilyen faszságok, mitgondolok a jobbkilkről, meg a politikárulmegminden, szoktame lottózni, mi a sportom, nézemeaformaegyet, szó nélkül elvonultam cigizni, nem bírom az ilyesmiket, mondom ha még felhozza a nőket is, én kirántom alóla az állást és szétverem a fején a fanglit,
valamivel később amikor már a többiek is megérkeztek és némán dolgoztunk, kilencvenszázalékos légköbmétertartalom kőporban, akkor aszongya egy idő után, hogy nem szóltok egy kurva szót se,

hát kurvára nem válaszoltunk rá semmitse.

egy fiú aztmondta nekem a múltkor, hogy komoly alvászavaraim vannak, mertmivel az nem normális, hogy reggel az óra előtt guggolva ébredek arra, hogy vajon mi is történhetett és akkor most milyen nap van és kivagyok, mi vagyok, mitkellmostcsinálni és hogy egy órán keresztül próbálom ütembe hozni a vérkeringésemet az agyműködésemmel együtt és szalhogyez nem természetes és van bennem biztos valami baj, meg a hangulatizéjeim is és hogy ő így szemre, bár még sose találkoztunk vagy valami, de hogy ő így azt tudja csak nekem mondani, hogy úgy harminc, legfeljebb harmincötéves koromra majd már nem fogok élni, mert egyszercsak meghalok, mert ezek nem jó dolgok, meg ilyenek, sok ilyen dumája van még a fiúnak amúgy blabla

kávét. sokat. kérek. most.

olyan az én életem, hogy egy kisgyerek vagyok, aki egy kurvanagy és unalmas rajzot színez és nagyon vigyáz, hogy ki ne rajzoljon a vonalból, rögesztmésen kanyarog a fekete vonalhoz pontosan simúlva, pedig milyen jó is lenne csak olyan szabadon, mint a többi gyerek, akik olyanokat énekelnek közben, amit lehet tapsolni, meg lábbaldobolni és a legnagyobb baj az, hogy nincs összhang a képenmert

hiányoznak a színek.

a hiperszupermárketben volt ilyen még, mint most.
a hiperszupermárketben három hónap a ciklus, bár ez sokmindentől függ, ki mennyit és mikor dolgozik, nomeg milyen beosztásban. én diák voltam, főleg hétvégén, meg néha hétköznap. ezzel a sodrással nagyjából három hónap alatt meg tudtam utálni az embereket, hogy nem hallják amit mondok, vagy hallják de nem értik, vagy értik, de nem érdekli őket, hogy nem lehet kártyával fizetni, bólint, mondja hogy jó, aztán két púposra becsomagolt kocsira nyújtja a kurva kártyát, hogy csak nem képzelem, hogy hatvanezer kápéval járkál, anyád, kötsög, ebből óránként öt, hagyjukis.
emlékszem camino előtt olyan órarendem volt, hogy hétfőpéntek szabad, ez négy nap meló zsebpénzért, de az is kellett. nagyon. amikor elértem a küszöböt, hogy nem bírok kedves lenni, nem bírok mosolyogni, meg a húst mégegyszer becsomagolni, hát akkorse engedhettem meg, hogy tartsak egy hónap pihenőt, inkább felvettem a fésűskagylós kontaklencsét a szembogaram mélyére és minden percben halottam valamit koppanni, apró lépések ezek a cél felé, a célért mindent, a cél a camino, csak az holografált előttem.
mintahogy most is. még van itthon tennivaló, várnivaló, de a bugi már rázza a lábam, most minden egyirányba fut,

egyirányba kell, hogy fusson.

egész nap ott állt bambán, fél méterre tőlem, benne voltam az auráinkba, néha meg még a napszemüvegemben is.
amikor a napszemüvegemben voltam, akkor rendesen kifigyeltem az arcát, van benne valami kutyaszerű, de egyáltalán nem szép, tulajdonképp egy kicsit hasonlít a zolivérre a fiú, akinek van a valszeg kedves, de tök csúnyácskakis nője. azt is megfigyeltem és szégyen, hogy csak most, de a háta is pont olyan, hogy főúr fizetek, aztott csomagoljabekérem. a hasa viszont nagyongáz. ténylegnagyon.
mégisvalahogy az illata miatt, vagy mert olyankis fiús, meg ahogy nevet, tisztára, mint valami groteszk óvodás, elmondhatatlan, hát egész nap kínzott az elviselhetetlen érzés, hogy csak szorítsam a lábaimmal, meg a karjaimmal,

meg
minden
mással.

becsuktam a szemem és úgy tekertem be az útkereszteződésbe, én és a kt tunstall, meg az ő legnagyobb hangereje, hát a saját sikoltásomat se hallottam volna, ha elütnekvagyvalami.

semminemérdekel

a lány a dolgozóban, aki szerint a múlthétközepétől járunk, vagy egy haverja szerint, vagy már nem is tudom hogy volt, csak annyit bírtam kérdezni, hogy ugye jól bánok vele, hát bólintott, mitmást. szóval a lány megkérdezte így este, hogy nincs valami baj, vagy ilyesmi, mert neki elmondhatom nyugodtan, bármiaz, néztem rá a legkevésbé empátiát ébresztő kétségbeeséssel, de nemhasznált, mitmondhattam volna, a fiút a kocsiból, vagy, hogy zabszem van a seggemben idegen országokban élés után, vagy, hogy nem tudom hogyelmondani a föld legrosszabb szexpartnerének, hogy egyrészt ő az életem legnagyobb erejű érve a nők mellett, másrészt a foglalkozása akkorse lehetne durvább, ha kurva lenne és úgy ide hiányzik nekem a szerelemhiány, mer az nincs, az én hibám nyílván, nekem sehogyse jó, egy makranczos ribanc vagyok, hovasoroljammégtovább,
nincs baj, áthúzva drágám áthúzva, nincs semmi baj.

jolvan, mondta ő.

persze a rúzsa magdival kezdődött a kocsiban, demámikor, szinte el is van felejtve minden, aztán ma, miután bedobtunk egy olyan szöveget, hogy a kedves és tök csúnyácska nőnek van egy gyereke és úgy nyomják hármasban és erre rájön a someone like you, amit egy kicsit még fütyülni is kezdett, hát csak lestem ki az ablakon meredten, ilyennincsmondombzmg.

jól vagyok, jól vagyok, nagyon nagyon jólvagyok.

ha elég brad pittesre sikerül a hajam, i mean early brad pitt-is, so, then, még én is felizgulok magamra.

mintmareggel.

a fény elhajlik körülöttem, hogy a hátam mögött az árnyakkal együtt kuncogjanak rajtam, merésztelenek ezek, csak hátulról szeretik, szembe ritkán köpik az embert, de olyankor előbb kell tiszta erőből ütni egy piszkosfájdalmasat, minthogy a turha odaérne, a világ ilyen dolgokból áll össze és még néha gesztenyepürékből is.

ottvan ez a frusztráció az emberben.
merazember társas lény, a magány halottja, nincs olyan, hogy nincs, mert mindig van, muszáj, kellhogylegyen, el kell, hogy mondja, le kell, hogy írja, hogy mások meghallgassák, elolvassák, magukba szívják, ráüljenek a punáikkal, meg a seggeikkel és belemártsák a farkaikat, meg az ujjaikat, kell, hogy ízleljék, kell, hogy érezzék, szorosan ölelve kell eggyélenniük a tényekkel, meg a tényeknekhitt ténytelenségekkel,
ottvan ez a zavaros frusztráció az emberben.
folytonos gondolatok, szakaszosan megismételhetetlen érzések, trágár kurvaanyák és félig kicsomagolt pirospöttyös túrórudik, az élet el van fektetve egy puha ágyon és nemszabad féloldalt bámulni, mert lányos zavarában elszalad, csak rá kell ülni a punáinkkal, meg seggeinkkel, meg bele kell mártani a farkainkat,
mindigcsak ez a frusztráczió.

a szó elszáll, a blog online.

egyszer majd megcsinálom, egyszer tudom, hogy meg fogom csinálni, elfutok, elmenekülök minden elől és újrakezdek, valami mást fogok újrakezdeni és jó lesz, nagyon jó és nem magam elől futok, hanem mindenki más elől, meg a körűlmények elől, meg a sok szarság elől, már csak ebben lehet hinni, hogy egyszer minden rendbejön

szerelemhiányra van szükségem

szomorúan ébredtem, miután egész éjszaka a köztem és daffyd thomas közötti hasonlóságokról rémálmodtam. kövér vagyok, szűk ruhákban és folyton csak azt hajtogatom, hogy buzi vagyok, hát ennyi.

és még csak vicces akcentusom sincs.

de utálom én ezt a tavasztbzmg, állok a boltban, szeretném kiválasztani a kütyümet, de egy százhatvancentis agresszív bula elállja az utat. kirakja a picsáját, valami rózsaszín tanga, guggolgat, pedig lent nincs semmi, tartja a picsáját felém, lepillantok ofkorsz, majd a mellettem álló nyikhajra, aki önelégülten vigyorog rám, a csaj elunja, elkezd nyávogni, szószerint nyávogni, hogy ezek mind szarok, majd olyan vad smárolásba kezdtek, hogy nekiestek a polcnak, a csaj közben rámnéz, betegez mondom magamnak, nem lehet így vásárolni, ott is hagytam a faszba ezt a kirakatszexet,

mégis milyenazilyen.

idézőjel
A kis húszonéves annak ellenére, hogy kis taknyosnak tartja magát észre sem veszi, hogy meglett, önálló férfi! Ugyanis aki az első negyedben így eltudja vágni a másik torkát, az tetőtől talpig férfi!
idézőjel

az állomáson a kukában egy queen energy feliratú löttyön pont úgy volt az árcetli feltévve, hogy az enn szárát takarta úgy, hogy queer energy, mondjametovább.

#napifail

a szopás első és legfontosabb szabálya az, hogy ha kivehetős foga van a szopó félnek, akkor nagy lendülettel tessék elhajítani azt a bús picsába. minden más egyéb esetben kurvára ajánlott a fogak és a fasz közé szájat húzni.

túl magabiztos férfiaknak című rovatunk keretében a szopás első és legfontosabb szabályáról olvastak.

meglehetőssen utálom az olyan heteró fiúkat, akik nem képesek távolságot tartani összezavarva ezzel a meleg lakosságot. olyan, hogy odaállnak a farkaikkal az emberhez húsz centire, ami gyakran már akár érintésnek is számít, bizonyos körülmények között, én meg csak nem kapok levegőt, mert elállja az utat feleslegesen

és mégcsak érintés sincs.

vannak azok a fiúk akik mindenféle indokokkal, lehetőleg azonnal esnek halálos szerelembe. namost a halálos szerelem, mint entitás _már_ egy kurvaszar dolog, nemhogy még ezeknek a halálos szerelmei, egyszerűen helyből rohannék a másik irányba, amikor halálos szerelmekről van szó, ezek meg csak csókolnák bele az arcomba tizenkettes timesszal a halálos szerelmeiket,

meg vagyok én baszva ezzel a kettővel, faszom.

kell egy böngésző a konstans énemnek, megy egy másik az alternáló személyiségeimnek, a dolgozó fiúnak, a bloggernek, a társkeresősnek, megmég nememlékszem kiknek, örök izgalom, hogy mit cserélek fel mire,

két böngésző az életem, mindig két másik.

a dolgozóban, ha valaki nyomtat valamit és nem tudjuk kié, akkor odatesszük az eszköz mellé, majd akié az úgyis jön érte egyszer és kész.
namost.
a nyomtató mellett ott hever egy imdbről nyomtatott film adatlapja, tök bénán explorerből, csak a nyomtatásra klikkelve, én speciel sose nyomtatnék így, de hát mindegy. a trükk az, hogy egy meleg film, sose hallottam még róla, de ugye kép is van, meg minden, két fiú smárol rajta és még csak azt se lehet mondani, hogy az egyik hátha lány, a kép meg féloldalas, baromi feltűnő, valszeg véletlen lehetett, de

ki a tököm nyomtat ilyesmit a dolgozómban, kérdezem.

teljesen el is felejtkeztem a marketingről.
szóval mostmár sokan írnak róla, ami azért jó dolog, de nekem mondjuk az ancsaté mondta meg a frankót. nem ismerem a sztorit, nem ismerem a bloggerinát sem, egészen addig, míg tyúknál nem láttam az ügyet, addig nem is tudtam, hogy ő van. aztán persze rögtön, segítsünk, segítsünk, remélem segítettem valamicskét, de hogy mondom képbe se voltam nagyon, ami addig fel se tűnt, amíg ancsaté el nem filozofált ugyanerről. a lényeg viszont az, hogy bízom tyúkban, bízom dben, bízom ancsában is, ennyi nekem elég, megmég ember is vagyok, meg meleg is és hát hajrá.

az ügy.

a pokolra fogok jutni, mostmár teljesen biztos. felnőtt volt, férfi és egyedülálló.

de.

erről akartam mesélni, tessék szépen, figyelmesen elolvasni és kiérteni belőle a lényeget, aztán meg majd elmondom.

lehet már meséltem, de most akkor mégegyszer.
amikor a caminora elmentem nem voltam csak huszonkét éves. gyerek voltam egyedül a nagyvilágban, minden nap teljesen ismeretlen volt, minden nap csak én voltam magamnak és minden nap egy kis győzelem volt a félelmek, meg a szarságok fölött, életem legjobb hónapja volt.
egy nap úgyalakult, hogy elhatároztam sétálok egy éjszakát is. carrión de los condes után nagyjából húsz kmern keresztül nincs semmi, csak a puszta, az éjszaka tiszta volt, majdnem telihold, a poros úton csak a csönd kisért. jó lenne azt mondani, hogy minden nagyon rendben volt, de kurvára féltem. semmit nem láttam, nem tudtam, hogy a caminon vagyoke még, vagy már tök másmerre járok, akárki lehet akármerre, kóborkutyák, kitudjami, rohadtul féltem. eszembe jutott, hogy mi a fasznak indultam el én erre az egészre, nizzában egy este lemaradtam az utolsó vonatról, körülöttem csak kétméteres feketék voltak, soha nem láttam annyi feketét egyszerre élőben, mostmilesz, eszembe jutott az is, amikor puente la reinából fordultam vissza eunateba, mert a keresztes templomot meg kell nézni és az autópályán gyalogoltam, kitudja mennyit a tűző napon és fogalmam se volt, hogy hol vagyok, tökegyedül. a keresztes templom persze gyönyörű volt.
szóval gyalogolok az éjszakában, próbálom magam nyugtatni, elhaladok egy valami tanya mellett ahol a kerités mögött ugatnak a kutyák és hallom, hogy nincsenek megkötve úgy rohangálnak, kitudja ki tudnake szabadulni, csak lépdelek tovább olyan színlelt magabiztossággal, hogy még én sem hiszem el. csak megyek és megyek és fáradok, aznap már egy harmincast lenyomtam nappal, hol van már az a falu. sehol semmi fény, pedig már látszania kéne calzadilla de la cueza fényeinek, tök sík a terep, biztos valahol rosszfelé fordultam, hát nincs mit tenni, megyek amíg birok, majd lesz valami és akkor.

és akkor gyakorlatilag pofával ráestem a falura. egy kis völgyben volt, az utcák felett girlandok, sehol senki, csak a barátságos neon közvilágítás és egy jámbor tacskó aki nevetve várt a házak között és ugrándozva hívogatott. a totális nyugalom. a jól eső csönd, a béke. az volt.

kerestem egy padot egy félreeső téren, kihajtogattam a polifomot, elővettem a hálózsákot és lefeküdtem aludni. soha nem aludtam azelőtt így a szabad ég alatt, főleg nem idegen helyen, de akkor már nem féltem semmitől. tudtam, hogy minden rendben lesz. mert tudtam, hogy szabad vagyok. szabad.

minden amire szükségem volt és még attól sokkal több is ott volt a hátizsákban, gyakorlatilag luxusnak számított az egész helyzet, de tudtam, hogy bármikor, bármit megtehetek. olyan szabadság érzés, hogy szinte nem is értem a padhoz, felette lebegtem annyira szabad voltam, független, világon kívüli, tökéletes érzés volt. olyan amikor nincs de, amikor megszűnik az  hogy can not, no puedo, nem tehetem, egyáltalán a tagadás maga megszűnt létezni és csak az volt, hogy yes i can, i can do everything.

ekkor éreztem először. később a hazaúton már nem görcsöltem szállásokkal, meg lekésett vonatokkal, ott aludtam ahol kényelmes volt, a bayonnei vasútállomás tövében három kamion rohamrendőrrel szemben, valami festivo volt, mindenki fehérben egy kis piros kendővel a nyakában, az egész város tele volt részeg fiatalokkal, vagy épp a nizzai tengerparton, határozottan készítettem elő az éjszakát és reggel ottvoltak körülöttem a többi elsőbálos és boldog voltam, boldog, hogy én tudom, hogy a szabadban alvástól ez sokkal több volt, ez egy apró kis megváltás volt, nekem legalábbis mindenképp.

azóta persze gyakran elfelejtem ezt, elfelejtem, hogy bármit megtehetünk, bármikor, mert szabadok vagyunk, igazán szabadok, a korlátainkat magunknak generáljuk, én csalom be magam a labirintba, pedig tudok repülni.

tudok repülni.

olyan csúnya és kövér vagyok, hogy azt már tanítani kéne.

nem tudom emlékezneke rá, hogy pár hónapja kihúzták a fogam. noigen. kábé öt perce a lyukból véletlen kipöcköltem egy jelentős darab fogtörmeléket.

sose leszek már ép mentálisan.

a munkatársaim nagyon fognak imádni hétfőtől. merazúgyvolt, hogy a főnököm megkért, hogy tegyem már fel azt a számot, itt dúdolni kezdett, a lánya új telefonjára. na itt ugyanazt az arcot vettem fel, amit az emberek többsége szokott arra a gondolatra, hogy egy tíz éves tünemény a remegésig rajong az acdcért, megvan ugye.
well, a legegyszerűbbésgyorsabb megoldás a jútyubdonlóder volt, tudjáktudják, csakhogy az én főnököm egy okos férfi és figyelmes, pikk pakk megtanulta a jútyúbot,

jelenleg scorpions és mégtöbb acdc rebeg az egész dolgozó széltében és hosszában. #lovemyjob

az a magasfokú spórolalás, amikor az ozibám hírleveleket, amikben kurvaakciós fasznagyobbítós gatyókat reklámolnak, háthogy én olvasatlanúl törlöm őket.

az igazi gond az, hogy a modelleket nem küldik el, csak a textilt.

az lehet, hogy pest a buzivilág közepe, de minden jelentősebb személyperblogger az én környékemről való.

vagy volt.

vannak a feliratok a cigisdobozon, amik nem nagyon hatnak meg. persze képeket is fel akarnak tenni, állítólag már van olyan hely, ahol nagyüzemileg drága pénzen veheti el az étvágyát az ember saját magától a cigisdobozképek miatt. nekem konkrétan gimiben volt a jobbkezemben egy egészséges tüdő, a balban meg egy cigis, aztán meg sok más cigis szerv is, minek részletezzem, tök izgi volt.
az egyetlen dolog ami viszont hiányzott az a félig leégett fej kontra egyáltalánnemégettle fej, pedig a probléma valós, a több éves gyakorlat mondatja velem.

mintpéel ma is. szél, tűz, kiss goodbye your hair.