meglehetősen elfoglalt leszekvagyok mostanában, milyen szó már az, hogy meglehetősen, tehát tegnap elkezdtem kitakarítani az autót belülről a tripre. miközben észrevétlenül olyan alaposra porszívóztam a kárpitot, mint még soha senki, hogymár olybávált, mintha dupla áron akarnám eladni, mint az új ára volt. az egész művelet közben azon morfondíroztam, hogy ez egy újabb lehetetlen szó, najó, nemezen, hanemhogy elég meglepő dolog volt anyáméktól, hogy a másféléves jogsimra odaadták az alig ötéves, kifizetetlen kocsit kvázikétezer kmrre, ja igen, tudommár honnan a dupla ár, svájczifrank, onnan, szal azért jólesik ez a bizalom, csak most nekem úgy kell csinálni, mint a sorozatokban, hello abed, szal nem téphetek százhatvannal, mert a bizalmas szeretetet viszonzandó, vigyáznom kell magunkra. itt persze egy kicsit letörtem, a nyomaszkodó pszichológia súlya alatt, de korántsem annyira, mint azután, hogy véletlen felfedeztem, hogy kevés a hűtőlötty a kocsiban, tehát venni kell bele, tehát nemfogunk olyan filmesen füstölgő motorháztetővel lerobbanni.

feltévve, hogy az a hűtőlötty és nem a fluxuskondenzátor. namajd kiderül.