2011 12 havi bejegyzések

úgy fázom, hogy már a fókazsír se melegít, de legalább vége ennek a háromnapos borzalomnak amit úgy útálok mint a szart, az egyetlen aminek a jelen körülmények közt örültem volna az egy vírusos hányóshasmenős izgalom, ami legalább két hétre gerincre vág, hogy a kis bőrjeim jobban simulhassanak a csontjaimra, de persze nemlett az egészből lófaszse, bár ma ettem valami fonnyadt gesztenyepürét,

so there is still hope.

azt szeretném mondani, hogy a miki szeretne szilveszterezni, de nem a hisztériás csajjal, dráma a köbön, meg nem a buzibálban, ahol mulatós zene megy, most komolyan, mulatószenebzmg, hát buzik vagyunkkérem, mindegy, meg nem az uncsi leznőimmel, ahol csak biliárdozni lehet, meg ilyenek és julesnek is nyilván hiába mondok akármit, tehát

tehát akinek van valami fincsi ötlete és ebben bennevan a lady gaga, meg a beyonce, meg a rihanna, meg a david guetta is, akkor az mindenképp szóljon.

nem is tudom mióta, ja de, szeptember, tehát ez az első olyan hétvége, amikor nem kell órára menni, vagy vizsgázni, de ezt is csak azért, mert véletlen karácsony lesz.
úgyhogy mostmivel tüntetőleg reménykedek minden kettesben és legjobb esetben csak januárban írom fel a neptunkódom egy papírra, hát mondom olvasok akkor valami kis könnyed lilanyálat,

de csak vezigutasításokat találtam a telefonomon.

egyrészt most úgymegutálom a humánerőforrást a tárgyat, mint a szart és persze egy hónapon belül elő kell majd adnom magam egy humán osztályon, mint a fiú akinek eljött már az ideje és úgy fogom kezdeni, hogy rohadjatok el gyermekeim, ha ti ebből levizsgáztatok valaha is és ezen az sem segítmost,

hogy czukorkák dörgölődznek nekem a kanyargós buszon.

és a zsebem a catwalk közben kitörölt egy bejegyzést az anyámról, amiben a nők töketlenségeiről és hisztijeiről írok, feledtébb cinikusan és sértően, bár mindez unalmasdehát

ilyen a sor keze.

szinte elragadó, ahogy hétvégén kihal a fszbuk, megáll a twitter, az emberek alig blogoznak, én meg csak negyed óráig ültem a jeges kereszthuzatban meztelen, úgy égek.

a vágytól, nyilván.

péntek van, a randinap, a bulinap, a hétvége első napja, péntekvan.
ma mindenki kikészíti a partibugyiját, előveszi a tartalék kotonját, feldobja a mitigyak dobókockáját, elvégre a felkészülés fontos.
ma már a fű se nő úgyse, az iskola is rövid, házit se adnak, a dolgozóból is elengednek mindenkit, a főnök is bulizni megy, nyilván, hát péntekvan. aprólékos gonddal lövik be az emberek a hajukat a csiniruhában, hogy mire eljön a háromóra és a világ, mint amit egy hatalmas főkapcsolóval oltanak el, hát elkezdjen sötétedni, hogy a titkos szeretőkben felgomolylik a hazugság a férjnekfeleségnek és a következő esemesben már a szexről ír, valaki egészenmásnak.
péntek van, az öröm, az alkohol, a drogok, a szex, a zene és a szórakozás világnapja és az emberek rezignáltan lesik az órájukat, hogy a tűnjönúgyminthamunkanap pénteket mikor váltjamárfelbzmg az ereszdelahajam péntek.

mindeközben, valahol az országban egy fiú sok kurva vizsgára készül egész pénteken, meg szombatonis, meg vasárnapis, meg mindigmindig, szomorúan, alázatosan, hogy aztán széttárt karokkal a bukás tudatában sétáljon ki a teremből, ami előtt mégmindigrészeg fiatalok hányják épp össze egymást örömükben.

és akkor innen üzenem a julesnek, hogy, ha jövőre is a nagyszerelmeink nélkül adjuk elő az ajándékozás nemzetközi ünnepét, akkor veszünk egy lakást náladvárosban, meg egy pink műfenyőt és meztelen aláfekszünk egymásnak.

így leszünkmi buzifalván.

szeretem a kovitwitter nagyképű cinizmusát, de tényleg.
mostispéel a válogatáson a lány aztmondta, hogy most nagyonszerelmes a palijába és csak akkor tud jönni pornózni, amikor az külföldön dolgozik. erre jön az erkölcsi ítélettel vegyes útmutatás, miszerint biztos nagyon szeretheted akkor.
szerintem ez azért vicces. már úgyértem, vagy pornózunk és akkor a szex az áru, kellék és lazán vesszük és semmi nemszámít, vagy erkölcsösek vagyunk és a kapcsolat szépsége, meg a monogám élet, meg a szerelem, meg a házassás, olyan ez, hogy valaki vagy buzi, vagy nem, minden más csak gyenge poén.

van az én főnököm, akit imádok, mert okos, ügyes, kedves, tényleg megkérdezi, hogy mizu, meg nincsebaj, meg ilyenek és komolyan, ha lehetne választani apukát, akkor
nem illik az ilyesmit befejezni, hát tudjáktudják.
aztán van ugye a fiú is, aki a főnököm akar lenni, vagy én a dolgozója, ez még mindig nem egy eldöntött kérdés, de feldobokmármajdmostegy háromforintost, komolyan, tehát, miután ma nagyon ügyes és szép voltam, meg betanulkozom, hogy ha majd már eljön az énidőmis, akkor könnyebblegyen és hát egy ilyen sűrű nap végén aszongya nekem ez a fiú, hogy ittvan a szomszéd üzemben az a csaj és hogy nagyon a figyelmembe ajánlja, mert milyen helyes kiscsaj
és szerintem meg akkorse lenne helyeskiscsaj, ha nem volnék buzi, de most mi köze van hozzábaszod, a faszér nem lehet olyan elegáns _akár_egy_vámpír_ mint a mostani főnököm, hogy ilyesmit nem hoz fel, meg a kurva politikát se hozza fel, meg egy csomó faszságot, amit nem illik, mérmérmér.
aztán az is van még, hogy a helyes buzifiúk mindig sokat szoktak keresni, meg biztos a lányok is, de azt honnan tudnám ugye, meg szépruhájuk van, meg jó kocsijuk, meg szexlakásuk, meg ilyenek és nekem is kell szépruha, meg szexlakás, a hajamra legalább már nem kell költeni, úgyhogy majd megtanulok lenyelni, nyilván.

pedig gumi nélkül amúgy sose.

az úgy van, hogy kezdek bizonyos lenni abban, hogy szépfaszúnak különös érzéke van az smsek időzítéséhez. legutóbb, mikor megintcsak julesnek írtam, hogy nem szőke lesz a befutó, vonja vissza a tétjeit, amíglehet, hát perszehogy írt, hogy ésakkormegintmizu, talievan. mondom semmi, de kedden ponnotleszek, ahol te is, fussunk össze. mondja jó. mondom meddig dolgozok, mondja ő is addig, mosolygok, fejben kiválasztom az alsóm keddre, erre mondja, hogy de akkor nem tud hazamenni a busszal, amivel szokott, másikkal meg nem akar, szopjon le aki érti hogy van ez.
hogy lehet egy ilyen szekszi faszival, mint én úgy találkozni, hogy egész nap dolgozik, aztán meg hazamegy, most ezt nemértem, most ezt kurvára nemértem és ezen az se segít, hogy aztmondja más lövedéke nem kell neki, csak az enyém. pedig semmi különös nincs benne.

se a fiúban, se a lövedékben.

már most kezdek nagyon bepöccenni, komolyanbzmg, nemhiszemel.
aztmondja meg nekem valaki, ha meri, hogy mi a retkes faszomér van meg csak a vizsgáim fele mindig. kéthete a négyből kettő, most a kettőből egy, ennyire azért nem vagyok handsome, hogy ne tudjanak nélkülem maszturbálni ezek a gyíkok, hagyjanak már kettessel a halál faszára békén, komolyan.

sosevégzemel eztse.

bedepresszióztam most, hogy meghalt a férje a sorozatban, hogy akkor velem most mi lesz, már nem a sorozat miatt, hanem az életben mi lesz velem, mert nekem nem a szőke a nagy siratomameghaltférjem című fiúm és csak azt szeretném most, ha egy kicsit tartana a karjaival, meg ilyenek

a nemaszőke.

a maszturbálás bűn, üvöltötte az öregember, majd a kézfejével könnyedén egy erőteljes pofont kevert le a meztelen fiúnak, aki ettől lefordult az ágyról, egészpontosan fél köbméter legóra. az egész olyan gyorsan történt és az apró műanyagdarabkák olyan fájdalmasan nyomultak be a vékony test legkülönbözőbb pontjaiba, hogy a fiú könnye kicsordult. no meg a szégyen, hogy egy ilyen lehetetlen helyzet megtörténik.
a férfi egész testtartásából sütött a harag, az arcán pedig valami leírhatatlan gúny gomolygott. hátrasimította ősz haját és a régi öregekkel jól begyakoroltatott mozdulattal megtörölte ajkait úgy, hogy az orra alatt elkezdte, majd a kettévált ujjaival körbecsúszta az ó-ra formált száját, hogy az álla fölött újra összeérjenek. a fénylő fehér ruhája rendben volt, ezt tudta, nem is törődött vele. inkább csak a megvetéssel szigorú hangon dörmögni kezdte, hogy a magod feleségre és utódokra kaptad, te pokolfajzat, nem arra, hogy elpocsékold, te kis pondró. azzal leköpte a földön fekvőt.
a fiú megrezzent és a csendes sirdogálást felváltotta a düh, mégis kiez, hogy itt pofozkodik, meg magyaráz, mégis miről beszél, mit képzel ez magáról, gondolta és ökölbeszorította a kezét.

ekkor az isten egy négyszer kettes piros legót, bütykökkel lefelé beletaposott a fiú bokájába, amíg az nem reccsent.

tegnap a villamoson a mikulás, aki egy huszonéves, nagyonmagas, nagyonvékony, szemüveges fiú volt pirosban és vattában, tehát a kezembe nyomott egy promófeliratos csokit, megköszöntem, aztán visszaindult, aztán visszafordult és egy kacér mosollyal egy hatalmas marékkal adott még ilyen csokit, minden tiltakozásom ellenére. namost. ha a miki ilyen jófiú volt idén is, meg a mikulás is kacér, akkor bzmg

az orvasmeg

nemtudom milyen nap van, de keddnek kéne lennie, viszont még be se értem és már most úgy fel vagyok baszva, mint aki bevett három busy_fuckin_monday granulátumot és vér fog folyni kedveseim, az biztos.

az isten legyen irgalmas mindannyiójukkal.

vagyok olyan önzőmegminden, hogy aztmondom kizárt a közös takaróval alvás, igenis jár a saját, pont.
mégis olyan jó volt reggel a hatalmas textil alatt arra ébredni, hogy a két egymásba gabajodott meztelen testből nemtudtam hol érek én véget és hol kezdődik a másik.

kell az a kurva érintés, jobban, mint egy falat kenyér.

az egyiket ma meg is mondták amit írtam, hogy ötttös, nagyonvidám szmájli.
ezután azt gondoltam magamban, hogy aki ilyen ügyes, meg szép, meg minden, hogy akkor jár nekem egy kis meglepetés és míg évekkel ezelőtt a kis meglepetés egy bazinagytábla csoki, vagy egy doboz szegfűszeges cigi volt, addig most egy tank benzin, merthogy dzsordzs is nagyon ügyes, meg szép, meg minden.

így vagyunk mi buzifalván, kettecskén.