úristen. sose voltam még makrón, mondom biztos uncsi szar, erre kiderül, hogy árpaattilakettő tartja az óráthát

dögszexi, komolyan.

az isten babot evett, gondolta, olyan szél van, ami csak az isten segge lyukából jöhet.

fogorvoshoz megyek most, úgyhogy a pöcsöm jelenleg nem eléggé, hanem meglehetősen kicsi.

tegnap a dolgozóval rémálmodtam, ráadásul olyat, ami igaz is, ma meg azt, hogy ki akar rabolni a horvát maffia.

nyilván csak véletlen, semmi tendencia, ugye.

az, hogy ma végre nem az előttem levő kocsiról kapcsolták le a szerelvényt és így végre azon a vonaton ülök, ami el is indul, szemben a kétórás következőre várakozássalhát

a hetem fénypontja.

olyan vagyok, mint az apácasó, csak munka ima munka ima, semmi más.

tegye fel a kezét, aki a heti ötször nyolcórájából ma nyomta le a négyszer tizenkettedik óráját, méghozzá önként úgy, hogy nemisezért fizetik, de dolog tenger, kezemmeg kettő.

és még van két nap a héten.

épp száznegyvennel készültem jobbról a kapaszkodón kielőzni valakit, kilencvenes övezetben, amikor az eddig titokban mögöttem lappangó rendőrautó balról bekúszott a képbe.

nos, a pulzosom nehéz ilyenkor szavakba önteni.

illetőleg gyorsan átsiklanék egy kényszeredett rózsaszín tollboán, minekutána fetisával és amyvel előadtuk, hogy valerieeee, meg ottvolt a tea, akinek awsome telóháza van, a göndör csaj meg cukor volt,

lécci költözzetek hozzám vidékre.

öü em dzsí.
itt ül velem szemben az ícén egy kétméteres, izmos, szőröskopasz, kitérdelthangú negyvenes faszi, aki egyrészt baromi jól néz ki, másrészt sehogysem tudom eldönteni, hogy valami ősnagymagyar buziverő fickóe, vagy bőrösmotorosmaczi pornószinész.

a nap dilemmája.

valaki egyszer aztmondta, hogy nemszabad szomorúan elaludni.

isten látja, én próbálom.

a baloldalamra fekszem és a szívem, az én szegény kicsi szívem a bordáimhoz tapad és ott lüktet, hogy az ágyon hallom, ahogy vízhangzik, magány, magány, magány, mondja ő, aztán átfordulok és az én szegény kicsi szívem ráborul valami anatómiailag puhább belsőségre és akkor aztán csak némán dobog,

ölelve van ilyenkor azthiszem azért.

én nem vagyok egy kurvanagyétkű fiú, egyáltalán nem kúreszoltam szét a fél országot, ha már itt tartunk.
ezzel párhuzamosan épp elmosolyodtam fejben, hogy azért még csak össze tudok hozni egy randomszexet egy random fiúval így keddestére, amikoris már ott jártunk, hogy a miki indul tollászkodni, egy óra múlva a ház mögöttmerevfasszal szívem, mire a kiscsávó bedob egy bocsmégse című dumát és kilép, én meg nyilván lassúakat pislogok az ó ra formált szemeimmel, hogy megjelenik a manga vízcsepp a rendezői balomon, hogy én asszem abban a lakásban egy teljesen más fiúval egyszermár khmkhm és valszeg akkor most értek össze a szálak a háttérben, köszibzmg.

vidék, vidék, decsodás, nemhogy a férjek fogytak el, de már a random szopó fiúk is, kurvaélet.

egy hete nem eszem csokit, hatásszünet, se kakaót. ide illenék beszúrni mintegy mellékesen, hogy korábban ipari mennyiségben toltam a kontentot, erre azt rémálmodtam, hogy egy ordasnagy zacskó csokisnápolyit falok, mint egy őrült, amikor feleszmélek, hogy ezt most nemszabad és elsírom magam, hogy úristen mit tettem, miiiit tettem.

de van durvább is, még egy grammotse fogytambasszus.

vannak most ezek a fiúk így körülöttem és nem értem.
ottvan péel a fiú az iskolából, aki nagyon magas, ezt imádom, tudjuk és olyankis kajla, ezt is imádom, meg azt is, hogy olyan kis vicces és nem is tud róla, egyszerűen elragadó az egész. aztán ottvan watson is, aki az igazi olajoskantáros bones, hogy mutass egy kisdarab vasat és megmondom hova való egy kocsiban és úgy vonzanak ezek a fiúk, de nem a vetkőzzünkakkor féleképpen, hanem valahogy máshogy és nem értem hogy.
van egyáltalán olyan, kérdezem, hogy az embernek kell a fiú, akinek ő lehet a good wife, aztán meg kellenek azok a fiúk, akiknek meg ő a lovely gaybear.

hogyisvanez

és leszáll negyven öregasszony a hajnali vonatrólbzmg, ott állok az ajtóban húsz percig, mire az utolsó bebassza előttem az ajtót, hát rohadjon el a bunkója.

fincsi nap lesz ez érzem már.