az igazi költészet a hivatalos leveleimben lakozik.
van egyrészt a blogos szóösszetételezésem, bár az egyszerű logika, amit egybemondok, azt egybeírom, meg mondjuk, hogy nem írom le, hogy tavaly, mert elbizonytalanodok a jében, meg ilyenek, aztán van az is, amikor az évtizedes tanult kollégák leveleit stilizálom át, enyhe fejcsóválással, kedves barátom, ez helytelen szóhasználat, egyebek. a legnagyobb szerelmem a tájékoztatjuk továbbá kezdetű mondatok konvergenciája, olyanok, mint amikor a fentieken túlmenően előadjuk, immmádok előadni,

gondolom tudták.

van itt most ez a négynap, nyugi mindjárt beér a vonatom és nem blogozok megint egy hétig, szal van ez a négynap, ami mindenkinek pihenés meg ilyenek nekemmeg az az első ami eszembe jut, szégyenbzmg, hogy akkor most négy napig nem kell menni a jelenlegi dolgozómba és akár négy napot bent is aludhatnék a leendő dolgozómban és úmennyisokfeladatot meg tudnék csinálni reggelöttől estetízigmindennap és csönd lenne és nem lenne bent senki csak én, meg a csokiskeksz, meg a rádió, meg az a mérhetetlensok feladat amit két éve senki nem csinált meg.

unless, nemjuteszembemagyarul, valaki el nem viszi a mikit kirándulni.

megnéztem a statot éshát lófaszse olvassa ezt a blogot, mondjuk lófaszse írja úgyhogy

fair enough

ma jön az új ubuntu, gondolom este, mint az előző, én meg a dolgozóban alszom, májkbúk meg otthon.

szomorú napok ezek, én mondom.

semmit nincs időm kommentárolni időben, mert hát, tudjáktudják, de akkor most adó.
állítólag megadóztatják az ember seglyukát is, különösen azt ameiket kétirányba is használnak, méghozzá ott mindenki fizet, duplán, úgyhogy eztán lesz csak igazi a seggbebaszás.

however, kicsit arra emlékeztet engem ez az egész, hogy rohadjon el az összes gyurcsánista szoczi fasz, vagy valami ilyesmi, ehhez képest pedig már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy az ember fizetését egyazegyben beszopja az állam, aztán meg majd kapsz segélyt, ha helyesen kitöltöd a nyomtatványt, az meg már a modern kommunizmus, vagy most nem, kérdezem.

hiába, nem tudom megunni ezt a szart.
a bozontot szeretem, mert aranyos és egyedi, bár nekem nagyon gizda és túl karácsonfa, meg tök alacsony, de akkoris. a attilávalmeg úgyvagyok, hogy kockacukor, de kibaszottul idegesít. balázs ott megállt, hogy feelin good, azt nem lehet felűlmúni, szerintem egyáltalán nem helyes. a gigitől lefosom a bokám olyan jó, bár azért nagyon sokat kellene még tanulnia, de tényleg ő lehet a magyag giyoncé, már csak azért is, mert nagyon sokmindenben egyformán vannak a nővel, de piszkosul oda kell figyelni, mert a nő is úgy lett az aki, hogy mint egy tank úgy vonult és orrvérzésik képezte a hangját, ezt kéne neki is és lenne grammynk, az fix.
akit viszont a végletekig imádok az az andi. a hangja oda meg vissza, van egyénisége, legalábbis a zenében és az se utolsó, hogy egy édesség a fiúja. csak attól félek nagyon, hogy el fog veszni a frizurákban, meg a divattervezőkben, meg az anyukájában, meg minden, ja meg hogy gigipapa nehogy megvegye a döntőt.

egyebekben a műsor gusztustalan, undorító és a tököm kivan a reklámokkal, meg a csóró kűkökkel, meg hogy egymás hátán kapaszkodnak fel, gondolok az amerigára, meg a mostkiesett csajra.

azér az a nemmindegy, amikor felhívom a nőt, hogy nemkaptam egy rend fizetést most éshogy mostakkor mivanezzel pontosan, mire lebasz, hogy akkor biztos nem papíroztam időben, mire mondom, hogy de drágám, mindent megcsináltam időben, as always, mire lebaszta a telefont az asztalra és elkezdett mocskoskurvaanyázni, hogy ez nemigaz, hogy mindig rajta keresik ezek a majmok a pézt, közben valaki elhűlve kérdezgette, hogy de kiaz, dekiaz, mondta, hogy valami ótvaros faszfej a városból, mire megtalált valamit, felvette a telefont és habogott valamit, hogy valaki nem írta alá náluk, mire mondtam, hogy ez most akkor mérazénsaram, mire megint kurvaanyázott, hogy rohadjak már el, kisbuzifaszszarrágónyomorék, de így komolyan szószerint, nem gondolom, hogy majd kifizetik hóközben, mikor az a czégnek háromezer forintjába kerülne, mondom bocs hogy élek.

a vicc az, hogy egy hónap múlva az új dolgozóban az lesz, hogy az új cégem a tulajdonosa a mostaninak és majd bemegyek hozzá, hogy szevasz én vagyok az a faszfej, aki egyszer, egészen pontosan egyetlenegyszer bátorkodott felhívni, valami jogos aprópénzért és nyújtom majd a kezem, miki rivers, beosztás, cégnév, újváros, a főnököd, te ribanc.

csak bolond lyukból fújhat ilyen bolod szél, szólt az apám, én meg mondtam is neki, hogy még szerencse, hogy ilyen tájékozott a világ dolgaibanhát

mi lenne velünk nélküle.

és lezárja a biciklit úgy, hogy a kereket a vázhoz és betolja a tárolóba, nos kedveseim, ezt csak vállra kell venni, otthon meg levágni a budi zárat róla.
hát tudják mit csináltam, kérdezem, áttettem egy feltűnően másik helyre, hátha eszébe jut, hogy a vázat zárja a tárolóhoz.

bár valószínűbb, hogy aki hülye az ragaszkodik is ehhez, így átáll a kerék tárolóhoz kombóra. tökmindegy.

útálom a rohadt kurva alkoholista gyülekezetet, heti legalább kétszer az a program, hogy órákon át isznak hatmilliárd éves töksüket vén szarokkal és óbégatnakbzmg, nyomor komolyan.
és erre, meg a tizenkétórámra még rátrómfol ilyen agybeteg buzeránsokkal, hogy írjak nekik dvdt. namost. több száz dvdt írtam már életemben és soha egyikkel se volt gond, kivévve azokat, amik az alkoholistáknak kellettek, azokat sose lehet lejátszani, egyáltalán fel se ismeri semmi, de még csak nem is passzol a foglalatba. pedigőbzmg próbálta a tévén is, meg a gépen is és ne mondjam már, hogy de gépen mennie kell, mert biztos, úgyérti HALÁLBIZTOS hogy _én_ elbasztam az egészet, mert hülye kis geci takony vagyok, meg minden, örökké hülyének néznek, a nő is múltkor a dolgozóban, pedig neki én vagy a zisten, mert tőlem függ a dolog, ha én aztmondom akkor ésígytovább, erre bekamuz nekem valami ordasnagy faszságot, mire én cinikusan, hogy ja igen éstem igaza van, a luvnya meg még mindig vár, de fog is basszameg, ha feltétel van teljesítse a kurva száját ne hazudgáljon, aki meg alkoholista az dugja fel a picsájába a dvdt és azon pörögjön, hamarabb elszédül mint a rohadék pancsolt tablettásbortól.

egyszer mindenkit orrba fogok vágni és aztán soha nem szólok hozzá és akkor egyszer majd nem lesz senki, de senki aki idegesítsen. faszom.

most persze az egész internet kiröhögte a google glass cuccot, hogy biztos telebasszákmajd hirdetésekkel és tök használhatatlan lesz és ezen parodizáltak, csakhogy nem látták ezek még a megasztárt asziszem. konkrétan azt várom, hogy mikor lesz, hogy a szakosandi a szám közben kisétál oldalra, abbahagyja az éneklést, középre besétál egy szendvicsember, akire tilla krétával felírja, hogy halmajugrán csirkefarhát ötkilencvenkilenc, aztán mehet tovább a dal, mondjuk. demost nem, kérdezem.

úgy csinál a tévékettő, mint aki a teljes magyar deficitet ki akarja fizetni a megasztár bevételéből, mert ők már csak ilyen jófejek. nyilván.

olyan hülyén érzem magam. nem is az, hogy bejárok a másikvárosban egy dolgozóba, ami igaziból még nem is az enyém és bentalszok a kis garzonban és tizenhatórában tolom a történetet, mikor mindenkimásmeg hazamegy, hanemhogy szombatvan én meg a vonaton ülök, hogy ma is rágjam egy kicsit az sos feliratú _szekrényt_ pedig senki nem kérte, de egy hónap múlva már az én szekrényem lesz.

nemisaz, hogy nemezért fizetnek, de legalább hátbabasznának, hogy köszi, hogy lapátolod a szart a nyakunk körülről.

nemisaz, hogy panaszkodjak, vagy türelmetlenkedjek, vagy sajnáljanak, de legalább a riasztó kódját tudnám.

id meglepett valamivel, amit nem teljesen értek, de nyilván köszönök és szeretet meg minden.
egy. fizikából tök hülye vagyok. az még megvan, hogy a seggem a föld felé húz, de mondjuk már ez a voltamper vonal teljesen kínai, nem értem az összefüggést, meg hogy mi mire jó, nem is érdekes. a legnagyobb talány nekem ilyen ügyben egyébként, csak el ne röhögjék magukat, de a hűtő. az megvan, hogy egy nagyon ellenálló kis vas árammal meleget csinál, meg azt is értem, hogy ha kivesszük a meleget egy dobozból, akkor ottmarad a hideg, amiben a whisky az nagyon finom lesz, de hogy ezt most hogy azt nem értem, tisztára mint a big bang theory.
kettő. amikor térdigérő aprószar voltam, akkor láttam egyszer az utcánkban egy fickót gyúrni félmeztelen. annyira zavarba jöttem az egésztől, hogy amíg rendbe nem tettem a kiahomokos kianem kérdéskört addig nem tudtam kimondani se azt a szót hogy férfi, se azt hogy izmos. nem fizikailag, nyilván, hanem fejben nem bírtam kimondani, annyira bennem volt ez a kis gömbölyödő fiú, amint csatakosan pumpálja a vasakat és hát most mondják, hogy az ember nem születik buzinak.
három. én mindent képekben látok, meg jelenetekben, mint a filmek. ezért nem tudok péel párbeszédeket írni a sztorijaimba, mert a kép többi részét a mimikát, a gesztusokat képtelen vagyok leírni, csak magát a puszta szöveget. az is van még a filmekben, meg sorozatokban, hogy mindennek jelentése van, egy normálisan megvágott cuccban nem hagynak benne semmi olyat, ami nem következtet valamire. ennél fogva nálam is szinte majdnem minden jelent valamit.
mint péel amikor tegnap egész nap azon agyaltam, hogy befejezem a mai nappal az iskolát így a második félév közepén, hogy nekem ez most nagyon nem hiányzik, mert levegőt se kapok és akkor a kávécigizés közben ma reggel beugrik egy szám, amit már vagy évek óta nem hallottam, anastacia i paid my dues.

értik, ugye.

van az amilyen vagyok, van az amilyen szeretnék lenni, meg van az is amilyennek képzelem magam, hogy vagyok és az is van amilyennek mások látnak.

na ebből van egy négyoldalú rukikkockám, amit huszonötéve nem bírok kirakni.

azthiszem kétféle ember létezik a világon. ez a kétféle ember arról ismerszik meg, hogy élethalál arroganciával ragaszkodik a saját majonézéhez.

globus – univer

egy kölcsönadott ezres vagyok ezzel a két várossal, akit ötforintosával, rendszertelen törlesztenek, kibírhatatlanul.

igazából az ötforintosok is én vagyok.

persze mindenki aztakarta, hogy mongyonle, mert gondolom ő egy vicc, vagy ilyesmi, de most hogy megtette és mindenki kéjesen visít, nekem már szinte hiányzik is, mimarad így a politikából, csak a negyvenhétezer.

espét köztelnöknek újra, újra, újra.

azér az amikor egy önkormányzat rózsaszín tölténnyel tűzőgépezi össze a papírokat, na az egy kicsit odabasz asziszem.

nem gémkapocs, tűzőgéptölténybzmg.

mondjuk, hogy nem vagyok rasszista, mert hát tényleg nem, csak ezt most azért elmesélem, jó.
a vonaton ül előttem két koszosbüdös barnaság, amikor jön a kaller. el nem hiszik, de nem volt jegyük, mondjuk ezt lehet elhiszik, de ami eztán jött azt meg én nem akartam elhinni, hogyaszongya a kaller fogta és rendesen lebaszta, miszerint ha maga ezt mégegyszer megcsinálja én leszállítom, esküszöm, maga ezt rendszeresen eljátsza, vegyen jegyet ember. így, értik, ennyi volt az egész, negyven másodperc kellemetlenkedés és kész, semmi büntetés, úgyse tudja kifizetni zárójel lófaszt zárójel én meg a fizetésem felét jegyre meg bérletre költöm, más meg ingyen utazik és csak lebasszák érte, az én jegyeim felét le se kezelik mert derogál, de ha egyszer nemvennék úgymegvágnának, mint a szart.
mint amikor egyszer nemtöltöttem ki a bérletet. megvettem rohatdrágán, csak kimentek a számok a fejemből, hoppegyötezres.

és persze még a ficzkóm kezét se foghatnám az utcán, merabuzikdögöljenekmeg, köszi.

a vicc az egészben az, hogy eddig úgy mondtuk általában, mosttól viszont folyamatosanmindig két helyen kéne lennem egyszerre.

és ebbe prince charming karjait még nem is számoltam bele.