fent ültem a hatodikon egy hatalmas hófehér tárgyalóban. az egész olyan szürreális volt, az ablakok a dunára néztek, de a terem maga tiszta volt és steril. fehérek voltak a falak, a bútorok, sehol egy növény, vagy egy dísztárgy, középen a hatalmas fehér kerek asztal, körülötte pedig a design székek, mondom szürreál a köbön.
akkor kopogtattak és belépett egy férfi. szürke jóvágású öltöny volt rajta, a haja vörösesszőke volt, az arca szeplős, kicsit félénknek hatott, no meg negyvenesnek, bár igazából ötven is elmúlt. bemutatkozott és leült, mikor hirtelen lármával benyitott egy teltkarcsú nő. hatalmas göndör haja volt, mély dekoltázsa, rengeteg ékszere, meg egy louis vuitton táskája. ő volt a pszichológus. csilingelő hangon mutatkozott be, majd leült velem szembe és biccentett a pénzügyi tanácsadó fickónak. mindenféle papírokat vett elő és kérdezgetni kezdett azon a csilingelő hangján úgy, hogy minden kacagásba futott át, meglehetősen idegesítő dolog volt tőle, nem értettem, hogy zavarban van, vagy ennyire mulatságos valami. jegyzetelt. elmondtam neki, hogy ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem és hogy ugyanoda is megyek vissza, nem akarok nagyobb változtatást az életemen. a nő gondosan felírt mindent, a férfi pedig feszülten figyelt, bár az arcán lehetett látni, hogy nem nagyon hiszi el amit mondtam.
megint kopogtak és belépett egy alacsony, nagyon kövér fickó, izzadt mint a ló és látszott rajta, hogy a háta közepére se kívánja az egész helyzetet, hogy csak úgy valaki hirtelen bedobta ebbe az ügybe. ő is bemutatkozott, majd leült. bemutatta a nőt, elmondta kicsoda és miért van itt, majd ugyanezt a férfival is, aztán hozzám fordult, hogy vane kérdésem. mondtam, hogy nincs. ami lényeges azt elmondtam, a többi pedig magától fog történni. kicsit izgatott lett és láttam rajta, hogy nagyon meg szeretné kérdezni, hogy mi lesz ezután, de valahogy nem tartja illőnek, hát elmondtam neki is. nem változtatok az életemen, minden marad a régiben. járadékot akarok egy listányi embernek, és pár nagyobb kiadástól eltekintve a pénzt be fogom fektetni. értetlenül állt az egész előtt, de bólintott.
aztán megérkezett az ügyvédem, az én jóképű, magas, pergőnyelvű ügyvédem, elém tette a papírokat.

ahogy megbeszéltük, az aprót ma átutalják, a hárommilliárdot pedig a jövőhéten  a százmillás számlákra, a hat pénzügyi céggel a szerződés már elő van készítve. bólintottam és a tollért nyúltam.