i have to learn to let go the awkward moments of my life but how.

they are just torturing me around and again.

ésakkor a guberáló nő kihúzott egy hatalmas lila pushup melltartót a kukából, felpróbálta, elismerően bólintott és begyűrte a ridikülbe.

#utcakép

im the only exception

olyan szerelemhetnékem van, hogy majd el ájulok.

és megvolt végül az idei nyár első lyukacsospóló-tüdőnadrág-zoknisszandi kombó

nem is tudom mi tartott eddig.

én viszonylag szeretek főzni, biztos emlékeznek még az asszem két kemény epizódot megért napihomokonyha című műsorunkra, viszont ma a nagy unszolásra hozzákezdtem főzni itt az én kis másfélnégyzetméteres konyhámban, ami áll egy főzőlapból, meg ez épület minden szintjéről összeszedegetett edényekből. azt találtam ki, hogy főzök kínait, merazt imádom, meg ugye el se lehet baszni, minden rajtavan az üvegen. felkoczkáztam a húst, kis vajon megpirítottam, ráöntöttem a szószt, kavargattam egy kicsit, már a lényeg kész is volt. csakhogy én utálok húst sütnifőzni, mert az a mániám, hogy nem fogom elég ideig kezelni a történetet és valami veszedelmes mutáns heterósító vírus majd jól bennemarad én meg majd csak simán megmurdelok. ennélfogva nyilván két lehetőség van, vagy odaégetem mint a szart, hogy tuti legyen, vagy pont nem sütöm elég ideig, hogy ne égessem oda, sose találták volna ki, tudom. a lényeg, hogy szerintem nem lett annyira gáz, egy fél tányérnyit megkóstoltam, hogy biztos jóe, amikor a rizsmiatt felhívtam anyukát és ő mondta, hogyhátazt sokáig kell sütnivagymi, legalább negyven percig, nekemmegugye edényvadászattal, cigizéssel, mosogatással, cigizéssel, húsfeldarabolással, pirítással, összeöntéssel, cigizéssel, mosogatással eggyütt se volt negyven perc, úgyhogy kicsit most lehet émelygek.

a rizst most nem mesélem el, mert az kurvaszar lett. esonnekkiakedvencferje

kint negyven fok van, bent a dolgozóban meg húsz, kellemes félhomálymienjé, lágyan szól a zene szal jókedvem van.

ja, és megittam hat kávét.

omg. my biggest crush ever is on the market again

and im still fat as always. damn.

két ötös is lett a lottón, mindketten kétmilliárdot nyertek, beszarásennyipénzugye. tudják mi még ami beszarás, kérdezem. az hogy az _összes_ nyerőszám egyel tér el attól ami nekem fel volt adva most lottón. mondom mégegyszer egy darab számmal.

sose lesz így gyomorbypass

és akkor küldeném a számot a pszichológusomnak, aki ma álomvizsgázik és egyébként nem olvassa a blogot, de azért üzenem, hogy este bebaszunk.

hacsakúgynem.

emlékszem, amikor én még kissrác voltam minden úgy kezdődött, hogy vévévépont, aztán emlékszem egyszer meguntam pötyögni, de mindent megkaptam anélkül is, ma meg ha már a telefonom böngészője magától beírja a háromvét, akkor meg se nyit semmit. hogy rohan azidőőő.

ez egy ilyen dalos este. apple cider.

olyan vagyok, mint az a fiú a zenéstáncos műsorokban, aki az auditon kurvajól szólt, aztán még az első néhány élőadásbanis, de akkor elkezdett kicsit hamis lenni, egészen addig, amíg louis walsh azt nem mondta, hogy you are amazing boy and you have to start to belive it coz, you deserve to be on that stage. persze louis mindenkinek ezt mondja adásonként kétszer, és persze ennél nagyobb hantaközhely nem is létezik a világon, de most nem ez a lényeg.

kell egy louis nekem is a dolgozóba.

az még hagyján hogy soha többet nem állok mérlegre olyan kövér vagyok kb kilencvenhatban nyomtam utoljára ilyen sokat de az hogy milyen sivár egy élet ez beszarás komolyan

a happy endingsben szeretnék élni kurvavicces lenne az fix

asszem lassan diszkriminatíve nem attól kell aggódnom, hogy homokos vagyok, hanem, hogy cigizek.

mindenki, de szószerint mindenkiegztőlegyig hosszantartó megjegyzést tesz a dohányzásra, minden rohadt szál cigi alkalmával, mindezt mosolyogva.

bizonyára maguk is ismerik a levélben szerelmes leszek típusú fiút. ő az, akivel amúgy semmi extra, se nem szívdöglesztő, se nem semmi, de valamiért mégis megfogja az ember fiát. ez a valami csak fokozódik a levelezés során, amikoris mindig kiderülnek egyforma dolgok, hogy az ember fia már el se hiszi, hogy ilyen mach létezik. legalábbis az első nap. mert a második nap a levélben szerelmes leszek típusú fiú már beleül a kapcsolatfelkiáltójel kényelmességébe és természetes alapon közli az ember fiával mondjukhogy milyen jól esne most ha vele nézné a filmet meztelen. az ember fia erre persze nem rest, virít valami pajzán dolgot, hogy arra a filmre se emlékezne akkor senki, mire a levélben szerelmes leszek típusú fiú elüti az egészet valami balga dumával, aminek a lényege, hogy jólvan annyok, megkapod a fuxot karácsonyra, csak a meccset hagy nézzem már nyugodtan. na és ez az a pillanat, amikor még ugye nem is találkozott az ember fia a levélben szerelmes leszek típusú fiúval, de soha nem is fog, tekintvehogy fogja magát és lelép a picsába.

nem tudok már újabb nicket kitalálni és az összes képem elfogyott, ami kitehető basszus.

azért az szerintem vicces, hogy pont tegnap mondtam valakinek aki nagyon virított a matekjával, hogy köszönöm, de én szépen meg fogok élni ebből a dologból, erre ma zárolták a számlám és van egy féltank benzinnyi kápém és kifújt. ugyanakkor, ha megjön a kis fizetésem ami most még csak félhavi, akkor abból se biztos, hogy sokat látok majd.

legyen szeptembermárlécciholnaptól.

azthiszem szalaiannamária a mi sarahpalinünk.

és akkor tegnap elmentem a fodrászhoz, aztán felmarkoltam a szajrét, aztán volt egy kis szexésnyújork sárlottal, vicces volt amikor a mekiben miután megengedték, hogy cigizzünk, ugyanezért meg is kergettek a ház körül, hiába starbucks nem terem minden bokorban vidéken. nade ezután.
ezután elmentünk kirándulni a fiúval és sétáltunk, meg dombot másztunk és majdnem geokeccsingeltünk is, csak aztán rájöttünk, hogy nemtudunk, aztán vettünk pizzát, aztán kifeküdtünk a fűbe a sárga plédre, mondom mégegyszer a _sárga_ plédre, hiába dzsordzs ezzel szolgál, hát ez van és ott szopogattuk a pepperónis sajtot és sütött is nap, meg nem is, aztán hason fekve a fűben, még mindig a sárga pléden fikáztuk a fiúkat a kékivivről, aztán én sokat cigiztem ő meg tűrte és olyan romantika volt az egész, hogy beszarás, meg szép is voltam, csak kövér, végül aztán nem akart velem hazajönni, de hát ne rontsunk el egy ilyen napot, mert kurvajó volt.

but in the end of the day i’m just a lonely booooy

most egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy már huszonhat vagyok egy fél éve és milyen ciki, hogy mindenkinek huszonötöt mondok de a nyolcvanhét az még tán mégiscsak huszonöt, bár arra nem emlékszem, hogy valaha is lettem volna huszonnégy.

tegye fel a kezét, aki mindig tudja hány éves éppenpontmost.

úristen, megbámultam egy buch nőt

olyan szép fickós volt.

az isten üzent tegnap, amikor legalább öt órányi munkám veszett oda, az ösztönszerű kontrolessek nyomogatása ellenére, amikoris a vörd halálüres állapotában nyillt meg este tíz után, mondom akár alattam a föld is. eztkövetően ezt elmeséltem maguknak, de persze az isten újfent üzent azzal, hogy a bejegyzés sehol.

nekem az úristen folyamatosan üzen, mégpedigazthogy kabbe.