olyan régen voltam fiúval és olyan régen volt valakim, hogy elbizonytalanodok benne, hogy meleg vagyok.
és miközben ezen drámázva jöttem haza a szőkétől, aki megjegyezte, hogy híztam, őpersze fogyott, szal annyira elfelejtettem túllépni a sebességhatárokat, hogy mindig tízzel alatta is voltam.

nagyabaj, innen látszik.

egyelőre élek, beyonce barna ugyan nem lettem, de mondjegycukitejcsokifiút már majdnem.

so now drama is on

ugyancsak előre szólok, hogy az életben nem megyek olyan helyre, ahol nincs légkondi.

itt nincs és majd meg döglünk.

előre szólok, hogy az életben nem megyek többet olyan helyre ahol nincs wifi.

itt van és így mindenki velemvan.

azért az bájos amior felhívom a lányt, hogy mit csinál a hosszúhétvégén, neme kirándulunk vhova, mire megkérdi, hogy esetleg tengerpart szóbajöhete, mondom ja. egy óra múlva már volt szobánk.
széljegy a leendő fiúmnakkettöspont

az élet váratlan és tökjó velem.

az összes fiú rémes a városban, aki esetleg nem azon meg már fekszenek, az összes lakás borzalmas a városban, ami meg nem, abban meg már fekszenek, az élet kegyetlen.

lego lakás – lego fiú

és a szél vígan fújta az ősz illatot.
hűvös volt, szinte csípős mikor figyeltem a tavalyi kóbor faleveleket, amiket a szél táncolt össze. kiléptem a napfénybe és a hátam jólesően melengette a sötét szöveten át hogy megborzongtam.
megborzongtam és újra tízéves voltam a szoba közepén a famentes rajzlap, tempera és a gumiszagú tornacipő bűzében álltam rettegve. ugyan még hetek voltak a nyárból, de az a jellegzeteskék rövidnadrág ráégette magát a bőrömre és gyötörve kisért a boldogságom utolsó erőtlen próbálkozásaira. gyúgyosan kinevetett minden áldott nap amíg nyár volt, aztán pedig csak jobban, csak hangosabban, csak
ma ugyanezt az ősz illatot éreztem és megborzongtam.

megborzongtam és elnyomtam a cigarettát, majd felsétáltam a gyárba.

és a miki megint talált filléres repjegyeket all over europ

az összes smucig skillre szükségem van, hogy ne menjek sehova mert nincspénzem.

remélem a fogyitea nem olyan mint a fogamzásgátló, ha kihagyok egyet.

volt olyan, hogy nagyon örültem a fiúnak, meg a kirándulásnak, aztán olyan is volt amikor meg sokminden másnak nagyonnem.

liftezik bennem a szar, de mire kijön megéhezem.

és akkor a cukifiú leírja, akivel épp _csetelek_ úristen, szóval hogy őt minden harmincadik, várjanak leírom betűvel, minden harmincadik fiú elhajtja, hogy nem az esete, de igazából azok maczikat keresnek, merthogy hősünk egynyolcvan magas és negyven súlyegység.
hosszútávú terveim között szerepel, hogy formaaldehidizálom és a génsebészet aranykorában kiszipkázom belőle az összes kis dns, ami azt csinálja, hogy a zsír az lefolyik rajta, kvázi kívülről és belövetem magamnak.

esetleg így a randi előtt ki tud ajánlani valami príma génsebész blogot, kérdezem.

a piros a szerelem színe és én úgy szeretnék szerelembeesni.

akkor vettem egy piros öngyújtót