jaj nem is mondtam, hogy dzsordzsal már többmintegy éve szerelmesek vagyunk.

ez a leghosszabb idő amit az első autómmal együtt töltöttünk.

hátezt végigsírtam.

az anyám nevelési módszerének egyik sarkalatos pontja volt az, hogy ha az alsóbbrendűeknek nem volt kibaszottkurvajó indokuk arra, hogy elmenjenek otthonról, ez egyébként legfeljebb az iskola, az orvos, vagy a haditengerészethez való csatlakozás lehetett, akkor tehát maradni kellett, no nem mintha a dinnyeföldön kellett volna kapálni, vagy valami, inkább csak a szoknyaszegélyen kellett ülni.
ígyamikor a miki belekezdett abba, hogy lassan itthagyja kansas és beköltözik a citybe a lover east side két cuki fiúval névszerint miczivel és maczival egy kétszintes négyszobásba, akkor az én jóanyám pár perc gondolkodás után csak annyit mondott, hogyjó, de akkor ő becuccol az én szobámba.

ennyi. semmi megmutatomakiskezemmel-hogyhuszonötéve-ötvenötcenti-voltálésmilyenhamar-megnőtetek-szarság.

köztem és house között az a különbség, hogy amíg ő pontosan emlékszik, hogy hány szem vicodint hova dugott el, addig én random találok doboz cigiket a szobámban.

i wannabe a full time gay, not just home or at some friends.

i mean all the time lovely gaygaygay.

biztos magyarverő buzik voltak.

az a baj ezzel a hízással, hogy időnként egyel nagyobbra kell cserélni a ruhatárat.

mintmostis.

tényleg nem azért, hogy fasz legyek vagy valami, de megkérném a kedves emberiséget, hogy hagyjuk már ezt az attitűdöt, hogy engem nem érdekel, én buta vagyok hozzá, valaki csinálja meg helyettem, én csak az eredményt akarom és kész. egy hete napi öt ilyen emberre találkozom, munkában, nemmunkában és a tököm televan, pedig semmi olyan dolog nincs a világon amit ne lehetne megoldani, ha az ember tényleg akarná. faszommárkomolyanbzmg.

life is not a rocketscience.

a nájnileven folyt most a csapból is két napig és én mindig összeszorult torokkal éreztem, hogy azonnal felrobog belőlem az a végtelen zokogás, ami tizenegyéve szunnyad. pedig kb nulla érintettségem van az ügyben.

ground zero, ez is milyen végtelen szomorúkét szó.

azért azt szeretem a mobilinternetben, hogy androidra is there is an app for that. ígypéel menet közben tudok emailozni, meg vaterán értékelést leadni, vagy amikor eszembe jut, hogy a gyereknek három napja nem rendeltem meg a szülcsinapcsikönyveit, akkor visszaengedem kilencvenre, megrendelem a könyveket, ki is fizetem, visszaigazolom mailben a szállítási címet és mindjárt nem is olyan uncsi az a szabályos kilencven.

a múltkor egy nő visítozni kezdet két óra százhetven után, hogy ő mostmár nem tud tovább félni és azonnal lassítsak, pályán, lehetőleg nyolcvanra, mert apa is nyolcvannal jár. jó, hogy ő nem tud mindent rólam asziszem.

magyar nemzeti dohánybolt. itt lehet majd csak cigit kapni a tervek szerint. cuki.
komolyan várom, hogy mikor festik át a felező vonalakat pirosfehérzöldre, vagy mikor terveztetnek egy heteroszexuális családmodellben élő dizájnerrel valami népi viseletre hajazó matrózblúzt és legényinget, mikor nevezzük át a forintot pengőre, mikor tanítjuk meg a világot, hogy nem hungary, meg hungría, meg akármi, hanem magyarország, mondják ők is a kis szájaikkal, hogy magyarország, öntudatbzmg, az van.

én a színeket sem engedélyezném, csak a magyar nemzeti pirosfehérzöldet.

az életem egy komoly szakaszába léptem, jelenleg meg tudnám folytani azt aki kitalálta az excellt.

jelentéstengerbefulladtam twist.

van az az édes orgazmus. úgyértem amikor olyan, mintha két kockacukrot egészben lenyelnék.