akkor a miki kirúgott a hámból, amikor a palacsintasütés közben feltekerte a rádióban a have a nice dayt és a konyha széltében és hosszában tombolt meg az ajtófélfára csavart rúdon guggolt

#delegalábbmég_elkapom

én nem igazán szeretem a prájdot, vagyis szeretem csak azt nem, hogy most akkor egy hétig ez folyt a csapból, pedig még ezt is szeretem, de azt már semmiképp hogy egy hétig megy a mocskolódás meg az irtsukkiőket történet.

az van hogy már több mint hároméve vagyok a fiúmmal hegyvölgyes szerelemben, ebből kétésféléve együtt is élünk, egyéve a saját házunkban. közösen vettük, közösen újítgatjuk, műveljük a kertet, fizetjük a rezsit, a minap adni akartam valaminek a felét a fiúmnak amit eladtunk és mondta, hogy apácska egy kasszára keresünk és tartsam meg. közös. úgyis mondhatnám osztatlan közös az életünk és ez így egész helytálló ingatlanjogból.

amióta megvan a ház sokat gondolkodok azon, hogy mi lesz ha öregek leszünk vagy valamelyikünk meghal, vagy ha balesetben zöldség leszek akkor nem fogják neki hagyni hogy lekapcsoljon, pedig én azt szeretném. osszanak belőlem szét amit lehet, a többit égessék el, szórjanak be sóval, a fiúm lépjen tovább. de persze nem fogják neki hagyni, mert az hogy közös az életünk, hogy én vágom el a tyúk torkát, míg ő fogja, együtt kopasztjuk, a fejét meg a kaparóját én intézem, a többit ő, közben mosom, zacskózom és olyan flottul megy az egész, hogy egy percre nem áll meg egyikőnkse, szal ez az olajozottság nem jelent semmit. ahogy az se, hogy mosok, főzök, takarítok rá, művelem a kertet, míg ő ellátja az állatokat, asztalt készít, meg nekem szappanládát.

Ha meghalunk mi lesz a házzal? Úgyértem ha egyikőnk hal meg csak. Leszneke még akkor szüleink, vagy az öcsém, vagy neki lesze gyereke? A fiúm egyke, itt az ő családja kb vége is. Ha ő hal meg hamarabb és a szülei már majd nem élnek akkor az állam örököl és megvehetem pénzen az államtól a közös életünk másikfelét mert mi nem érünk semmit. persze végrendelkezhetnénk. harmincévesen. és melyik esetre, ha ki hal meg hamarabb ha ki lesz zöldség, kerül kómába, kell levágni lábát karját megengedie míg eszméletlen és lustán küzdenek érte az orvosok.

idén láttam először és nagyon igaz is az egész hogy a prájd nem a buziság ünnepléséről szól hanem a jogokról meg arról hogy örüljünk ami van és hívjuk fel a figyelmet arra a sokra ami nincs és igazából nem azt kell mondani hogy nincs hetetó felvonulás hanem örülni kell neki hogy nincs rá szükség. ugye.

az idén láttam először azt is, hogy egy jó ismerősöm összeveszett valakivel az internetben a prájdról, hogy az összes buzit ki kell írtani ésilyenek, töröltem a srácot, kicsit el is szomorított, hogy ugye a buzikat se lehet látni mindet, hogy meleg, hát a gyökérbunkóhomofóbokat se lehet látni mindet hogy az. 

a prájd hét margójára szeretném megjegyezni, hogy kikaróztam a paradicsomot, bekapáltam a kertet, a virágoskertet is, a fiúm megszerelte a szivattyút, bejelentkeztünk a fütésszerelőnél és tejszínes cukkínis tésztát főztem, meg szappant.

#nincskülönbség

beteg vagyok és ki kéne aludnom a gyógyszert, de nem bírok elaludni mert a fiúm nem horkol mellettem. kerestem volna hátha there is an app for that, de csak anti snoring appok vannak, olyan ami horkolás hangot játszik le nekem olyan nincs.

#azérezmilyenszar

a kinemmondott szavaid vízhangoznak a fejemben, a pergő ritmus  feketére festi az eget, vihar készül, míg én csendben a válladra hajtom a fejem, az élet be csodás

ó miki, színesben vagy, már azt hittem csak szürke ruháid vannak, mondta a szobatársam a dolgozóban,

nah, i just prefer the gay ones. I mean the grey ones.

fuck reading english gay novels all day